Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 2 (276. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
3973 Tudjuk, hogy az önök go ndolkodásában minden egyes vitára, a különböző nézetek egyeztetésére fordított perc elvesztegetett és haszontalan időnek számít, de véleményünk szerint ez a demokrácia lényege, ezért nem tartjuk elfogadhatónak, hogy statáriális eljárásban tárgyalják meg a különböző törvénycsomagokat, amelyeket most a kormány hirtelen, hároméves álmából felébredve a parlament elé terjeszt. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy ezeknek a kérdéseknek a megvitatására megfelelő időt kell szánni. Érdekes időpont, amit a miniszterelnök úr kiválasztott, hogy éppen a rendkívüli ülésszak kezdetének küszöbén jelenti be azt, hogy választási programjában, illetve kongresszusi felajánlásában milyen törvények szerepelnek még. A Fidesz a maga részéről természetesen azoknál a törvényeknél, amelyek a polgárok helyzetének javítását szolgálják, a vitában el fogja mondani a véleményét, és lesznek talán olyan törvények is és lesznek ebben olyanok is, amelyeket támogatni tudunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , ugyanakkor azt a sietséget, amit a kormány az utóbbi időben tanúsít, nem értjük, kizárólag választási propagandaokokkal tudjuk magyarázni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Boross Péter képviselő úrnak, aki az MDF képviselőcsoportja nevében szól. DR. BOROSS PÉTER (MDF) : Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én az elmúlt hetekben két alkalommal is megszólaltam a Házban kialakult stílus, a kormány nevében elhangzó megnyilatkozások, főleg azok jellege, stílusa, ill etve egyes miniszterek távolléte és egyebek ügyében. Mindezt tettem azért, hogy itt a parlamentben a viták színvonala érjen el egy bizonyos nívót, érjen el egy olyan nívót, amiben felnőtt emberek kölcsönösen gondolatokat cserélnek, és ha csipkedik is egymá st, azok az ádáz dühök ne jellemezzék a parlamenti közéletet, amelyek egyébként a parlament lejáratásához is nagymértékben hozzájárulnak. Ezt azért említem, mert ahogy miniszterelnök úr szólt és ahogy előadta, az ritka kivétel a kormány képviseletében elha ngzott stílusjegyeknél, és én ezt kell hogy köszöntsem; kívánom, hogy a válaszadásban is meg tudja őrizni nyugalmát az elhangzottakat követően. A Szentszékkel kapcsolatos megállapodást a Magyar Demokrata Fórum is helyesli és egyetért vele. Egyetért ezzel a nnál is inkább, mert az egyházak jelentős önmérsékletet tanúsítva lehetővé tették, hogy egyáltalán valami olyan szerződés létrejöjjön államközi szerződés jelleggel, amelyik valóban a végrehajtás szempontjából is nagyobb biztosítékokat jelent. Szeretném fel hívni miniszterelnök úr figyelmét és általában a kormány figyelmét, hogy most ebben a nagyon kényes, nagyon ideges és érzékeny légkörben az említett történelmi egyházakkal folytatott tárgyalások is történjenek meg időben, hogy a ratifikálásra akkor kerüljö n sor, amikor már a felsorolt történelmi egyházakkal is megnyugtató módon rendeződik hasonló elvek alapján mindez a megállapodás. Valóban rendkívüli zavaró, tisztánlátásunkat is zavarja az a disszonáns hang, amely a Szabad Demokraták Szövetségének egyes ké pviselői részéről elhangzik. Nem tudom, ez pártálláspont vagy egyes képviselők álláspontjae. Az egyházellenesség súlyos vádját én itt most nem akarom érvényesíteni, tisztelt Ház, annyit azonban hadd említsek meg, hogy ha mégis fennáll ennek veszélye, akko r arra hívom fel a figyelmet, hogy ennek a XX. században ránk zúduló és sok rosszat hozó történelemnek van egy alapos tanulsága. Az egyházellenesség mindig akkor jelent meg politikai kurzusoknál, amikor ezt a nemzetet egyéb tragédiák is érték: 1919ben, 19 44. október 15e után és 1947 után. Legalább ezt és az egyházak megverettetését az elmúlt fél évszázadban figyelembe kellene venni, mielőtt elhangzanak olyan megnyilatkozások, amelyek, azt hiszem, nem találkozhatnak jóérzésű emberek felfogásával. Törvényja vaslatokról szólt miniszterelnök úr, és mondott egy mondatot, gondolom, afféle ars poeticát, hogy aktivitás és önkorlátozás. Teljes mértékben egyet lehet érteni vele. A kormány valóban legyen aktív - ez a dolga. Önkorlátozás terén azonban, azt hiszem, némi leg nagyobb
