Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 2 (276. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GYULA miniszterelnök:
3968 állam és a mindenkori kormány között. Ez vonatkozik az egyházi oktatás, az egyházak költségvetési támogatása és az egyházi ingatlanok rendezésének ügyére egyaránt. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez a megállapodástervezet felszámolja az utolsó maradványát is annak a részbeni kiszolgáltatottságnak, amelyben eddig az egyházak a mindenkori hata lommal szemben voltak. Konkrétan, először is: az egyházak közszolgálati tevékenységükkel összefüggésben - tehát a közoktatás, a felsőoktatás, a szociális ellátás s a többi tekintetében - a világi intézményekkel - tehát az állami, önkormányzati intézményekk el - egyenlő elbánásban részesülnek, más szóval azonos feltételeket kapnak; tehát ezeknek megfelelően képesek a jövőben működni. Tehát egyenjogúságot teremtünk a megállapodásban a pénzügyi feltételek tekintetében. Másodszor: a megállapodás tartalmazza azt is, hogy 1998tól kezdődően az állampolgárok a személyi jövedelemadó egy százalékát felajánlhatják az egyházak támogatására. Garanciát is vállaltunk, hogy amennyiben ez nem fedezi a finanszírozáshoz szükséges eszközöket, akkor ezt kiegészítjük. A nem hívők pedig elkülönített állami alapra fizethetik be az egyházaknak szánt juttatásukat. Lényegében tehát arról van szó ezzel kapcsolatban, hogy megteremtettük az alapját annak, hogy az egyházi finanszírozásban hosszú távra szóló, kiszámítható pénzügyi feltétele k jönnek létre. Harmadszor: a megállapodástervezet véglegesen rendezi a volt egyházi ingatlanok ügyét, méghozzá a jog- és a tulajdonbiztonság jegyében. Más szóval fogalmazva, végrehajtjuk az 1991. évi XXXII. törvényt. Ezt azért is szeretném aláhú zni, mert a megállapodás nem lépi túl az 1991ben meghatározott kereteket. Sőt, az állam számára előnyösebb feltételeket teremt azzal, hogy nem tíz, hanem húsz évre szólóan térítjük meg az egyházi ingatlanokkal kapcsolatos kárpótlást, vagyis 2011ig. Hangs úlyozni szeretném azt is, hogy rögzítettük: e megállapodáson kívül nincs több ingatlanról szó. Tehát ezzel eleget tettünk annak, amit ez az 1991. évi XXXII. törvény előír. Összességében: azt is szeretném aláhúzni, hogy a megállapodás nyomán nem növekednek az állam pénzügyi terhei. A belső finanszírozás egyes kérdéseiben vagy egyes területein bizonyos fajta átcsoportosítás történik, az egyházakkal történő megállapodás alapján. Ezt azért is szeretném a szíves figyelmükbe ajánlani, mert végül is a megállapodás az állam számára is előnyös, mert nem jelent több terhet a költségvetés számára. Felmerülhet az a kérdés, hogy miért a Szentszékkel - az Apostoli Szentszékkel - kötjük ezt a megállapodást. Arról van szó, hogy több évtizede a katolikus egyházat érintő font osabb, lényegi működési kérdésekben a Szentszékkel állapodott meg a mindenkori magyar kormány; azért, mert hiszen a Szentszéknek van joga tulajdonjogi, finanszírozási és egyéb kérdésekben egyezségre jutni valamely állammal. Így történt például olyan lényeg es kérdésben, mint az 1990. évi vallási és lelkiismereti szabadsági kérdésben, vagy a tábori lelkészszolgálat és egyéb ügyekben; s ez összhangban van a Szentszék, a Vatikán nemzetközi státuszával is. Bizonyára ismert önök előtt, de megerősítem, hogy a tárg yalásokon mindvégig részt vett a magyar katolikus egyház delegációja is. Ami a többi egyházat illeti: a három másik történelmi egyház - tehát a református, az evangélikus és az izraelita - a velük való tárgyalások során biztosítottak engem arról, hogy szám ukra mérvadó az, amiben megállapodunk a Szentszékkel, a katolikusokkal. Ugyanakkor természetesen a jog szerint, a törvényekkel összhangban, rájuk is mindaz érvényes, amiben a katolikus egyházzal, illetve a Szentszékkel megállapodunk. Egyébként ennek a megá llapodásnak a nyomán folyik az egyeztetés valamennyi egyházzal. Végül azt szeretném e megállapodással kapcsolatban aláhúzni, hogy a kormánynak kezdettől fogva az volt a törekvése, hogy rendezett viszonyt teremtsen, tiszteletben tartva az egyházakat és híve iket. Ezt kifejezésre juttatjuk egy ilyen megállapodásban - és nem csupán valamiféle elvi nyilatkozatokban. Megítélésünk szerint történelmi fontosságú a béke és az együttműködés az állam és az egyházak, a felekezetek között, méghozzá a kölcsönös szuverenit ás alapján. Nekem személyes
