Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
3907 Vonzóvá vált annak köszönhetően, hogy a kezdő fizetéseket, a javadalmazást sikerült oly an szintre felemelni jelentős költségvetési áldozatokkal, hogy a bírói munka újra vonzó volt. Ugyanakkor ma sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy ez csak a kezdő bírói pályára igaz, és az akkori és természetesen a mostani kormányzati szándékkal ellentétesen az a gyakorlat, hogy az egyetem elvégzését, a kétéves fogalmazói idő letöltését és a sikeres szakvizsgát követően alig néhány éves gyakorlat után a fiatal bírák elhagyják a pályát. Erről Csákabonyi Balázs is említést tett már, hogy ma Magyarországon az íté lkező bíróknak talán közel 60 százaléka - a számarányok a lényegesek, nem a pontos számok - öt évnél rövidebb ideje bíróként dolgozó kolléga, ebből adódóan 30 évnél fiatalabb a bírák több mint fele. Mint ahogy szintén elhangzott, ez egy jó dolog is, mert h iszen egy új, modern gondolkodásmódot honosít meg a bíróságokon, ugyanakkor legalább ennyire hátrányos és legalább ennyire káros is, mert hiszen ahhoz, hogy megfontolt, megalapozott, bölcs döntéseket hozzanak a bírák, bizony azon kívül, hogy jelentős szakm ai ismeretekre van szükség, igen fontos, hogy jelentős élettapasztalatról is tanúbizonyságot tegyen a bíró. Az alkotmányügyi bizottság néhány héttel ezelőtt Csehországba, Prágába tett egy szakmai utat, és ezen a szakmai úton alkalmunk volt nagyon sok minde nkivel, felelős cseh vezető bírákkal és igazságügyi dolgozókkal találkozni, így a legfelsőbb bíróság elnökével, az alkotmánybíróság elnökével, az alkotmányügyi bizottsággal, az igazságügyminiszterhelyettessel. Bizony ott is elhangzott az a vélemény a legf elsőbb bíróság elnöke részéről - ő elég határozottan fogalmazott , hogy a bírák 10 százalékát részben ilyen okokra visszavezethetően nem tartotta, nem tartja alkalmasnak arra, hogy bírói tevékenységet végezzen. Ez talán egy kicsit erős és túlzott megfogal mazás, ugyanakkor az eddigi tapasztalatok azt mondatják velünk, hogy bizony indokolt változtatni ezen a rendszeren, mert úgy gondoljuk, hogy így ez jelenleg nem jó. (10.20) Ezért ennek a csomagnak azt a részét, amely a bíróvá válás folyamatát szabályozza, határozottan jónak tartjuk és támogatjuk. Legjobb tudomásom szerint ezt a támogatottságot az ellenzék részéről is élvezi a javaslat. Néhány szót szeretnék szólni erről az új rendszerről. Az imént is elmondtam, hogy ma Magyarországon 25 éves korára sok, egy ébként kitűnően képzett szakember bíróvá válhat, és ezt a folyamatot most a törvényjavaslat szeretné megváltoztatni, és - ha minden simán és normális menetben zajlik - akkor körülbelül a 30. évéhez közelít majd a bíró, amikor végleges, határozatlan időre s zóló bírói kinevezést kap. Az új szabályozás szerint - és erről nem a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényjavaslat, hanem az igazságügyi alkalmazottak jogviszonyáról szóló törvényjavaslat szól - hároméves fogalmazói gyakorlatot követel meg a törvény. Ezt jónak tartjuk és indokoltnak. A hároméves fogalmazói gyakorlatot követően tesz az alkalmazott szakvizsgát, és a sikeres szakvizsgát követően egy évig titkárként dolgozik. Ez a titkári tevékenység már részben átmenet a fogalmazói és a bírói s tátus között: jelentős hatáskörrel rendelkezik, bizonyos ügyekben abszolút önállóan jár el, és készül arra a feladatra, amely a bírói kinevezést követően vár a titkárra, a bírósági alkalmazottra. A törvény meglehetősen részletesen szabályozza a bíróvá válá s feltételeit; ezt egyébként jónak tartjuk. Indokolt, hogy a viszonylag szűk terjedelmű 1972. évi IV., bíróságokról szóló törvényhez képest ebben a törvényben jóval részletesebben és pontosabban határozzunk meg bizonyos feltételeket, így a bíróvá válás fel tételeit is. Az egyik ilyen feltétel a büntetlen előéletnek egy speciális módon történő megfogalmazása. Ez nemcsak az általános értelemben vett büntetlen előéletet kívánja meg a bírótól, hanem egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy abban az esetben, ha sz abadságvesztésbüntetést vagy közérdekű munkát kellett alkalmazni a jelölttel szemben, akkor ez a törvény erejénél fogva kizáró okot jelent. Ezt meghaladóan, ha az adott jelölt valamilyen módon szerepel a bűnügyi nyilvántartásban, akkor az OIT, az országos igazságszolgáltatási tanács megvizsgálja ezeket a körülményeket, és a
