Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP):
3902 intézkedéseket mindenütt előzze meg az objektív feltételek kulcsrakész állapotban történő megteremtése, akkor a reformot még a jövő évezred végéig sem vezethetnénk be. Köztudott az, hogy az infrastruktúra terén csak szakaszosan, évről évre léphetünk előre. Az egyik megoldott feladat megoldásából következik az újabb elvégezhető tennivaló, és csak mindezek ere dményeként szabadulhatnak fel mindazok az energiák, amelyek mind a személyi, mind a tárgyi tekintetben mélyreható változásokat eredményezhetnek. Azokra az érvekre, hogy a törvénycsomag még hiányos, hiszen abból hiányzik a büntető törvénykönyv reformjára vo natkozó kodifikált anyag, csak azt tudom válaszolni, hogy az ezzel kapcsolatos munkák előrehaladott stádiumban vannak, és a törvénytervezet, de nemcsak a büntetőeljárási, hanem az ügyvédségről szóló törvénytervezet is időben az Országgyűlés elé fog kerülni . Itt csak egy gondolat erejéig szeretném megemlíteni azt, hogy a korábbi igazságügyi kormányzat által is támogatott kétszintű fellebbezési rendszer a büntetőeljárási jogban csak a négyszintű rendszer kialakításával oldható meg. Éppen azért hivatkoznék arr a, hogy a reformcsomag minden egyes része összefügg egymással, mint ahogy itt a szintrendszer a büntetőügyekben olyannyira áhított kétszintű fellebbezési rendszerrel is összefüggésben van. Tisztelt Országgyűlés! A fentiekben mintegy a bírósági szervezet ir ányából közelítettem a reform néhány összetevőjéhez. Szólnom kell azonban arról, hogy legalább olyan jelentős célkitűzés a bíróságok igazgatásának, a belső és a külső igazgatásnak a reformja is. Azt hiszem, senki sem vitatkozik arról, hogy a bírói szerveze tet igazgatási szempontból is el kell különíteni a végrehajtó hatalomtól, és olyan autonómiával kell felruházni, ami kifejezésre juttatja a hatalmi ágak érdemi különválását, ugyanakkor a bonyolult összefüggések kifejezésre juttatják a cselekvési autonómia viszonylagosságát is, amelyek a hatalmi egyensúlyok irányába kell hogy hassanak. Ez így nagyon bonyolultnak tűnik, de sokkal egyszerűbben is megfogalmazhatom: a kormánynak, illetve az azt képviselő igazságügyi miniszternek ki kell vonulnia a bíróságok igaz gatásából, át kell adnia a helyét egy olyan szervezetnek, amely a fejlett demokráciákban ezt a hatalmi ágak önállóságának csorbítása nélkül tudja elvégezni. Megjegyezni kívánom, hogy a másik fontos külső igazgatási tényező, a költségvetési kapcsolatrendsze r is sok tekintetben újraszabályozást igényel. Ma már világosan látjuk, hogy a fenti problémák megoldásának egyik útja az országos igazságszolgáltatási tanács létrehozása, amelyre a reformtörvények is javaslatot tesznek. Ennek helyét és működését részletes en meghatározza a törvénytervezet, ezzel mintegy megteremti a bíróságok igazgatásának zárt rendszerét. Meggyőződésem, hogy a reformcsomag ezen intézménye az egyik legvitatottabb kérdés lesz mind a parlament előtt, mind pedig a szakmai berkekben, hiszen már eddig is többen felvetették és feltehetően ez a szám a jövőben csak növekedni fog akkor, amikor bizonyos hatalmi koncentráció megjelenését látják ebben az intézményben, illetőleg ennek az intézményrendszernek a vezetésében. Mert kétségtelen, hogy a tizenö t tagú testületből kilenc tag bíró, még négy kívülálló szerv, jelesül a legfőbb ügyész, az Országos Ügyvédi Kamara elnöke, az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottságának, illetve az Országgyűlés költségvetési bizottságának tagja is részt vesz telj es szavazati joggal a testület munkájában, ugyanakkor a tanács elnöke hivatalból a Legfelsőbb Bíróság mindenkori elnöke. A testület döntéshozatali mechanizmusa a többségi elvet követi, azzal, hogy szavazategyenlőség esetén az elnök véleménye dönt. Mindezek alapján vetik fel azt, hogy egyfajta hatalmi túlsúly jelenik meg ebben az intézményben, ami félő, hogy ellenőrizhetetlenné teszi annak működését mindazokban az esetekben, amikor a jogszabályi, illetőleg az önkorlátozás mint demokratikus rendezőelv nem érv ényesül kellő módon vagy mértékben. Ezt azért mondjuk mi magunk is, hogy egy nagy jelentőségű reformlépés kapcsán nem szükségtelen, hogy elidőzzünk e téma mellett, és esetleg a jobbító szándékú vélemények befogadásra kerüljenek. Tisztelt Országgyűlés! Nagy on jelentősnek tartom, hogy a reform a bíróságok belső igazgatásának jelenlegi anomáliáit is feloldja. A törvény meghatározza a bíró helyét és szerepét,
