Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BÁNK ATTILA (FKGP):
3898 Itt jegyzem meg azt az általános megállap ításomat - engedjék meg, hogy elmondjam - éppen a bizottsághoz érkező különböző beadványok, észrevételek vonatkozásában, hogy nemcsak az ügyészi törvénynél, hanem a többi jogszabálynál is azt tapasztaltuk, azt tapasztaltam, hogy az egyes érdekvédelmi, érde kképviseleti szervek nem tudták kellő időben kellő mélységig áttanulmányozni ezeket a rájuk vonatkozó jogszabályokat, következésképpen itt rendkívül nagy előkészítetlenségről beszélhetünk. (9.30) A bíróságok szervezetével és igazgatásával kapcsolatosan már szó volt a korábbiakban az országos igazságügyi tanácsról, beszélhetünk a jogegységesítési eljárásokról. Mégis itt egy talán részterületnek tűnő dolgot, de egyetlenegy területet hadd említsek meg. Nem lehet tudni, hogy miért, kinek a lobbyzására, kinek, k iknek vagy milyen érdekcsoportoknak a hatására, de a gazdasági kollégium mint olyan - hiába kerestem - a törvénytervezetben nem szerepel. A gazdasági kollégiumok megszüntetése véleményem szerint egy egységes joggyakorlat, a gazdasági jog egységes gyakorlat ának fellazítására irányul. Természetesen rengeteg munkajogi per van, természetesen rengeteg bontóper, egyéb polgári perek vannak, azonban úgy érzem, hogy különösen a piacgazdaság kialakulása után a gazdasági jog az a terület, amely nagyobb odafigyelést ig ényelne. Ehhez képest megszüntetik a gazdasági kollégiumokat. Azt kell mondanom: ezt igazából nem értem, nyilván erre majd valamilyen válasz lesz. Az a válasz, amelyet a bizottsági ülésen az Igazságügyi Minisztérium képviselője adott, hogy tudniillik alacs onyabb szinteken a gazdasági kollégiumok megmaradnak, számomra nem igazán tetszik hatásos érvnek. Úgy gondolom, a legnagyobb vitát az ítélőtáblák székhelyével kapcsolatos törvénytervezet fogja kiváltani. Felmerült már ez, és kisebbségi vélemény során is ha ngoztattuk aggályainkat ezzel kapcsolatosan, azt a három kérdést feltéve, hogy hol, ki és mit fog ezeken a táblákon tárgyalni. A "hol?" kérdés azért tűnik számomra megalapozottnak, mert hiszen ismerve a törvénytervezet mögé tett gazdaságossági számításokat , illetve előirányzatokat, nem tűnik úgy számomra, hogy abból az összegből, amelyet ott megjelölt az előterjesztő, meg lehet teremteni azokat a tárgyi feltételeket, amelyek az ítélőtáblák működéséhez elengedhetetlenül szükségesek. A "ki?" kérdés merül fel ezt követően. Ki fog ott tárgyalni? Többször elmondtuk már, de ezt egyébként az expozé is tartalmazza, ehhez képest tett különböző nyilatkozatok is alátámasztják, hogy a bírói kar adott jelenleg. Ennek szétválasztása - téged küldelek a táblára, te mégy a m egyére, te maradsz a városon - elég ad hoc jellegűnek és megalapozatlannak tűnik. Ehhez képest pedig, hogy mit fognak tárgyalni - visszatérnék arra a korábbi, bevezetőben említett gondolatra, hogy nem teljes ez a csomag. Nincs itt a büntetőeljárásjogról s zóló törvény, tehát tulajdonképpen nem látunk, nem is láthatunk ebben a vonatkozásban tisztán. Az ítélőtáblák székhelyének megállapítása - azt hiszem - soha nem látott vihart fog kavarni még ebben a parlamentben. A bólogató fejekből látom, hogy ezzel a leh etőséggel mindenki számolt. Nem vitatom azt, sőt magam is állítom, hogy valóban egy történelmi rendszerű táblabíráskodáshoz térünk vissza, hiszen ez az öt tábla, amelyet a törvény egyébként érint, volt meg korábban. Arról azonban beszélnünk kell, hogy akko r voltak ezek a táblák, amikor Magyarország határai még nem teljesen a maival azonosak voltak - hogy finoman fejezzem ki magam , tehát másmás régiókat fedtek le akkor, mint most. Ehhez képest értelmetlen és érthetetlen az a jogalkotói szándék, amely azt mondja, hogy két fokozatban fogjuk ezt bevezetni. Első fokozatban három; és most már azért nem nevezem meg ezt a hármat, tisztelt Ház, mert ha elhangzik, akkor különböző levelek, illetőleg vélemények hangzanak el és nem túl - hogy is mondjam - intelligens módon bizonyos csoportok részéről, tehát nem nevezem meg ezt a három helyet. Tehát először három, majd utána kettő. De miért? Mi ennek az értelme? Ha be akarjuk vezetni a táblabíróságot, akkor azt egyszerre kell bevezetni, nem részenként, nem fokozatosan, nem úgy, hogy bizonyos területeket most az egyik táblához teszek, utána átteszem a másik táblához. Mit fogok kezdeni azzal a bíróval, aki most mondjuk Budapesten a táblabíróságokon
