Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
3893 számon a túl bürokratizált fol yamatokat, és néhány esetben joggal kérik számon azt, hogy nem kellően szakszerű az igazságszolgáltatás szervezete. Ez a mostani helyzet - az elégedetlenség az igazságszolgáltatás tevékenységével - annak ellenére jött létre, hogy 1990től fogva számos lépé s történt az igazságszolgáltatás szervezeti problémáinak megoldására. Először 1989ben már megtörtént az Igazságügyi Minisztérium és a bíróságok szétválasztása bizonyos tekintetben; majd a '90. évi LXXXV. törvény, '91ben két törvény, a LXI. és a LXVII. tö rvény, majd '93ban a XCI. törvényekkel a bírósági szervezet reformját kísérelte meg az akkori igazságügyi kormányzat. Hozzá kell tennem, hogy ezek progresszív lépések voltak, az akkori ellenzék széles körének támogatásával történtek ezek a lépések. Ezek a lépések azonban a problémák jelentős részét nem voltak képesek megoldani, sőt voltak olyan lépések is - gondolok itt a hatásköri reformra 1993ban , amelyek ahelyett, hogy a hozzáfűzött várakozásokat beváltották volna, további problémákat eredményeztek. Emlékezetes, hogy '93ban a korábban megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyek jelentős részét a helyi bírósághoz telepítette át a törvényhozás kifejezetten jó szándékkal, azzal a szándékkal, hogy ezzel közelebb viszi az igazságszolgáltatást a polgárokhoz, és ezzel próbálja gyorsítani azt. Valamennyi szakértő egyetért azzal, hogy diszfunkcionális eredményt ért el ez a hatásköri reform: ahelyett hogy gyorsította volna az eljárásokat, ahelyett, hogy könnyebbé tette volna, lelassította az eljárásokat. Miért las sította le? Azért, mert irreális módon megterhelte a helyi bíróságokat. Különböző ebben a tekintetben az ország különböző helyi bíróságainak helyzete: vannak olyan helyi bíróságok, ahol egy bíró kezében egyszerre 6080 ügy van, és vannak olyan helyi bírósá gok, ahol 100150 vagy 200 ügyet is tárgyal egy bíró. E között a két szélsőséges eset között oszlanak meg az ügyterhelések. Azon képviselőtársaim számára, akik nem az igazságszolgáltatásban tevékenykednek, szeretném felhívni a figyelmet, hogy érzékeltessem , mit jelent az, hogy egy bíró egyszerre száz ügyet tárgyal: ez körülbelül olyan, mintha valaki egyszerre száz könyvet olvasna. Nyilvánvalóan nem tudja, hogy melyik könyvnek, melyik szereplője éppen mit csinált, és könnyen összekeveredhetnek. Az ítélkező m unkában persze - reményeink szerint - nem fordul elő, hogy összekeverednek a különböző ügyek, de biztos, hogy nagy terhet okoz, és a szakszerű, korrekt elbírálást rendkívül nehezíti az ilyen nagyfokú munkaterhelés és túlzott terhelése a bíróknak. Különösen azért, mert egyéb folyamatok következtében a bírósági szervezetet érintő reform folyamatai következtében a bírói pályával és az ügyészi pályával - nem szeretném kihagyni az ügyészséget ebből a folyamatból, csak az idő rövidsége miatt említem elsősorban a bíróságokat - sikerült a '90ben fennálló válságos helyzetet orvosolni. 1990ben például a Fővárosi Főügyészségre egyetlenegy fogalmazó sem pályázott a meghirdetett állásokra. Ez az akkori válság mostanra megoldódott, mind a bíróságoknál, mind az ügyészség eknél túljelentkezést tapasztalhatnak, tehát mind a bíróságok, mind az ügyészségek leküzdötték ezt a válságos helyzetet, ami a létszámhiányból fakad. A bértáblák azonban, amiket az előző ciklusban létrehoztunk, csak részben váltották be a hozzájuk fűzött r eményeket: nevezetesen a pályakezdők felvételét biztosították, de nem biztosították a kellő előmenetelt a bírói pályán. Ennek az lett következménye, hogy nagyon sokan elhagyták pár éves bírói gyakorlat után a bírói pályát; ezek a folyamatok pedig összesség ében azzal a következményekkel jártak - mint ahogy a miniszter úr is említette az expozéjában , hogy ma a helyi bíróságokon ítélkező bíráknak több mint 60 százaléka öt évnél rövidebb bírói gyakorlattal rendelkező bíró, akik szakmai felkészültségük és nagy munkabírásuk ellenére is - tapasztalatlanságuk folytán - kevésbé tudnak hatékony ítélkező munkát végezni, mint idősebb társaik. Ugyanígy a hatásköri reform negatív hatásaihoz hasonló példaként említhetjük az úgynevezett gyorsító csomagot, amit már ez a ci klus fogadott el, amely gyorsító csomag ugyan nem járt negatív hatásokkal, de nem váltotta be azokat a pozitív várakozásokat sem teljes mértékben, amiket hozzá fűztek. Részbeni megoldást eredményezett több bíróságon, de összességében nem oldotta meg a prob lémákat.
