Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 27 (273. szám) - Dr. Hasznos Miklós (KDNP) - dr. Csiha Judit tárca nélküli miniszterhez - "A vagyon származás szerinti kezelése" tárgyában - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP):
3736 Képviselőtársam a társadalmi tulajdon és a társadalmi közösségi munka eredményeként létrejött egyfajta vagyontárgyak privatizációjára kérdez rá. Ez természete sen szíve joga a képviselő úrnak, csak arra szeretném felhívni figyelmet, hogy ebbe a körbe, azt gondolom, az ország vagyonának egésze sorolható valamilyen indok alapján - gondolhatnék a szövetkezeti közösségi vagyonra, vagy gondolhatnék egyéb közadakozásb ól épített vagyontárgyakra is, amik később állami tulajdonba kerülvén a privatizáció tárgyai voltak. (Folyamatos zaj.) Konkrétan a jóléti, sportcélokat szolgáló intézmények, illetőleg létesítmények állami vállalati vagyonkörbe tartozását kérdőjelezi meg a képviselő úr, illetőleg annak a privatizálhatóságát, annak az erkölcsi alapját vitatva. Azt szeretném előrebocsátani, hogy természetesen, akik ebben a teremben ülünk, nagyon sokan vagyunk, akik ezeknek a létesítményeknek a megépítésében, létrehozásában tev ékenyen, aktív módon részt vettünk, tehát pontosan tudjuk, hogy miről van szó. Amint azonban az egykor elültetett fák közül is kiszáradt néhány, vagy egy részét kivágták, sok még ma is oltalmaz erőteljes lombozatával, ugyanúgy a vállalatok részesedési alap jából, és az ilyen társadalmi munkából emelt üdülők és sportlétesítmények némelyike nem, mások ma is szolgálják eredeti céljukat. Azt hiszem, vitathatatlan, hogy komoly értékek születtek ily módon, de hogy kinek és mennyi része volt ezekben a létesítmények ben, illetve értékük és tulajdoni viszonyaik hogyan alakultak, ez a privatizáció kezdetén is komoly, sokszor kibogozhatatlan feladatot jelentett. Emlékeztetnék egy 1991ben elhangzott interpellációra adott válaszra, amit dr. Mádl Ferenc professzor úr tett meg, aki alapkérdésnek tekintette, hogy a tulajdonváltás folyamatában minden lehetséges eszközzel óvni kell azt az értéket, ami a munkavállalói közösség életviszonyait, életérzéseit meghatározóan befolyásolja. De fel kell hívni a figyelmet - mondta Mádl pr ofesszor - egy másik összefüggésre is, nevezetesen arra, hogy a privatizáció végső célja a korábbiaknál hatékonyabb, több értéket produkáló termelési feltételrendszer kialakítása. Nyilvánvaló, hogy e prioritás háttérbe szorításának vagy túlzottan eredményr ontó kompromisszumoknak az átrendezés végső célját is veszélyeztető hatása lehet. Talán ennek is köszönhetően született meg az 1992. évi LIV. törvény, ami azt mondja a 22. §ában, hogy ha a szerződés tárgya olyan vagyontárgy, mely jóléti vagy szociális cél okat szolgál, ezt csak a munkavállalói érdekképviseleti szervek egyetértése esetén lehet privatizációba vonni. Hasonló elvi alapokból kiindulva az 1995ös privatizációs törvény 31. §a szinte szó szerint ugyanezeket a megfogalmazásokat tartalmazza, azzal a különbséggel, hogy erről a pályázati kiírás meghirdetése, illetőleg a konkrét döntés előtt legalább 30 nappal kell az érdekképviseleteket tájékoztatni, és egyetértésük nélkül ilyen ügylet nem köthető meg. Mindezek alapján a kérdésekre a következőket mondh atom. Az első kérdése így szólt: mi az erkölcsi és jogi alapja a vállalatok részesedési alapjából és a társadalmi munkában létrejött vagyonelemek privatizációjának? A jogi alap tehát a '95. évi XXXIX. törvény. Természetesen tudni kell, hogy a privatizáció eredményes véghezvitele háttérbe szorította, de nem mellőzte a kérdésben jelzett létesítmények sorsát. Második kérdés: foglalkozotte a kormány e társadalmi igazságérzetet súlyosan sértő probléma megoldásával? A kormány foglalkozott vele, a törvényalkotási kezdeményezésen túl a kormány elé kerülő nagy privatizációs döntések esetében külön véleményt alakított ki erről a kérdéskörről, és az e körben kötött szerződések konkrétan tartalmazzák az ezzel kapcsolatos kikötéseket és garanciákat. Harmadik kérdés: mul asztotte a kormány? Ezek alapján az a határozott véleményem, hogy nem. Mindezek miatt kérem kedves képviselőtársamat, hogy válaszomat szíveskedjék elfogadni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) (15.20) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönö m szépen. Megkérdezem az interpelláló képviselő urat, elfogadjae a miniszteri választ. DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP) :
