Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 27 (273. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. EÖRSI MÁTYÁS külügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
3666 (9.30) Ezt még tábla is jelzi, amiről a két ország együtt gondoskodik, és amelyik hozzáj árulhat ahhoz, hogy a régi viszályokat valóban békévé oldja az emlékezés. Úgy gondolom, ideje lenne - s talán most történelmi lehetőség is , hogy kezdeményezzünk ebben a vonatkozásban. Arad az egyik legjobb példa lehet. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsor okban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót Eörsi Mátyás úrnak, a Külügyminisztérium politikai államtitkárának. DR. EÖRSI MÁTYÁS külügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kormány osztja azokat a gondolatokat, amelyeket Dávid Ibolya felszólalásában felvetett, s hadd tegyem hozzá, hogy a kormány mindig szívesen veszi, ha a külpolitikáját elismerő szavak érik - kivált, ha ezt ellenzéki oldalról teszik meg. Valóban úgy ítéljük meg, hogy az emlékhel yek kérdését nem is lehetne fölvetni, ha az alapszerződés 13. cikkelyének (2) bekezdése, amelyet Dávid Ibolya is ismertetett, nem született volna meg. Ez a kormány többek között egyéb szempontok figyelembevételével azért is írta alá az alapszerződést, hogy ebben a kérdésben is előbbre tudjunk lépni. Azt hiszem, nincsen közöttünk abban nézeteltérés, hogy míg korábban nemigen volt elmozdulás a romániai magyar emlékhelyek vonatkozásában, addig az utóbbi időben valami történt. Bár igaz az, hogy a legtöbb románi ai magyar emlékhelyet, emlékművet az ottani magyarság tartotta és tartja fenn még ma is áldozatos munkával, azonban mégis lehet elmozdulást tapasztalni. Csak hadd említsek egy példát, legújabban Snagovban, a mártír magyar miniszterelnök, Nagy Imre emlékműv ét a magyar és a román fél közösen létesítette, az első koszorúzás is közös volt. De hogy Aradra is rátérjünk, Keleti miniszter úr kezdeményezésére a román honvédelmi miniszter úr késznek mutatkozott arra, hogy a magyar partnerral együtt Aradon közösen kos zorúzzák meg a síremléket. Úgy ítélem meg, hogy ez nagyon komoly előrelépés, és az is meggyőződésem, hogy az aradi emlékműnek igen nagy hasznot tudnánk hozni akkor, ha ma délután, az alapszerződés kihirdetésekor nemcsak a kormánypártok, hanem az ellenzék s zavazatával is ki tudnánk hirdetni az alapszerződéseket. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Lányi Zsolt úrnak, Független Kisgazdapárt. LÁNYI ZSOLT (FKGP) : Tisztelt Elnö k Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! 1848, azt hiszem, az újkori magyar történelemnek és a magyar demokráciának a megalapozója volt, és mind 1956ban, mind pedig a most úgynevezett rendszerváltáskor is azokat az eszmeiségeket vettük elsősorban elő, amelyeket 1848 jelent a magyar történelemnek. Azonban nem tartom túlzottan gusztusosnak azt a felszólalást, amit előttem az államtitkár úr mondott (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) , mert hiszen - egy pillanat! - az alapszerződések még álmukban se m születtek meg a környező országoknak, amikor én már Aradra jártam koszorúzni. (Dr. Szabó Zoltán: Gratulálok!) Az aradi emlékmű megközelítése, az aradi emlékműnek a két futballpálya közé beszorítása, az aradi emlékmű méltatlan elhelyezése valóban komoly p roblémát okoz, és ezért nagyon sokszor történtek már lépések, amelyek azonban nem vezettek sikerre. Nem az alapszerződés miatt, hanem az esetleg most valóban demokratikusabb román vezetés teheti azt lehetővé, hogy közös összefogással
