Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 26 (272. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KAPRONCZI MIHÁLY (független):
3643 Meg kell említeni, hogy hazánkban ünnepeltek, koszorúztak, de nem mindenütt az egész országban. Egyes településeken, például Törökszentmiklóson méltóképpen került megünneplésre a hősök vasárnapja. A református te mplomban a szolnoki szimfonikus zenekar - Bali József karnagy vezetésével - hangversenyt adott a hősök tiszteletére. Ugyancsak a törökszentmiklósi református temetőben is koszorúzás történt, ahol Szabó József elnöklelkész, a JászNagykunSzolnok Megyei Kö zgyűlés alelnöke ünnepi beszédet mondott, és dr. Laczkó Béla római katolikus prépost is méltatta az ünnep jelentőségét. Ezeket a megemlékezéseket rendeletben kell szabályozni. Kezemben van egy 1917. évi országos törvénytár, amelynek LXXX. törvénycikke úgy hangzik - csak egy mondatban kívánom elmondani : "a most dúló háborúból hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről". Szentesítést nyert 1917. április 19én, nyolcvan éve. Ez a törvény már nyilván nem érvényes, de mindenképpen nagy tisztelettel és szere tettel ajánlanám az Országgyűlés elnökének, a kormánypárti és ellenzéki képviselőknek, hogy a később benyújtott törvénymódosítást - amely a hősök vasárnapjáról szólna - hozzuk törvénybe. Az ünnepet figyelve tegnap azok az idős emberek, idős asszonyok még m indig igaz könnyhullatással tették a virágot a hősök emlékművének talapzatára. Nagyon sajnálom, hogy nem volt igazán egyöntetű az egész magyar nép számára, egész Magyarországon ez a csodálatos megemlékezés. Ehhez kérem minden magyar ember megértését, és ak kor az elképzeléseink valóra válnak. Köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend utáni hozzászólásra jelentkezett Kapronczi Mihály képviselőtársunk, független. Megadom a szót. KAPRONCZI MIHÁLY (független) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mai napirend utáni felszólalásomnak "A parlamenti demokráciát veszélyeztető jelenségekről" címet adtam. Ez folytatása annak, amiről az elmúlt hetekben rendszeressé vált napirend utáni felszólalásaimban már beszéltem - mint azóta k iderült, részben feleslegesen. A felszólalásommal egyidőben ugyanis független képviselőtársam már kiosztotta köztünk házelnök úr levelét, miszerint a törvényben biztosított jogainkkal, napirend előtti felszólalással és azonnali kérdésekkel továbbra sem élh etünk. A levél befejező mondatában - mint kivételes kegyet - megemlíti, hogy figyelmeztették a levezető elnököket, hogy lehetőség szerint olykorolykor szóhoz juthassunk. Az egyenjogú képviseleti jog ilyetén történt csodálatos megnyilvánulása má r nem lepett meg, hiszen a már megindult választási kampányban ennél sokkal különb dolgokat láthatunk a pártok csatájában: megszegett ígéretek, egyoldalúan felrúgott szerződések, alaptalan ígérgetések, és ki tudná felsorolni még azokat a jelenségeket, amel yek az Országgyűlés hitelét és ezzel a magyar demokráciát is gyöngítik. Két alkalommal szóltam a jelenleg folyó átvilágítási törvény végrehajtásáról. Most többen azt emlegetik, hogy rossz a törvény, ami valószínűleg igaz. De ez a folyamat elindult, és a tá rsadalom előtt megfordíthatatlanul szükségessé vált a helyzet tisztázása. Erre egy példát szeretnék felhozni. A Kurír című lap 1997. május 10i számában "Az ötödik pecsét" cím alatt egy glosszát közöl, melyben leírja: "A főminiszter úr bizony karhatalmista volt, ezt maga gyónta meg a plénum és az ország nyilvánossága előtt". Az egyik képviselőtársunkról a következőket írja: "A vérbírósági jegyzőséget ügyvédi karrierre cserélő fiatal ügynököt egy kalap alá veszi azzal, akit megzsaroltak, hogy gyermekeit bánt almazzák, ha nem ír alá." Ezenkívül a cikk említi Antall József miniszterelnöknek Szathmári Lajos ügynök részére összeállított borítékját is. Nem tudom, és nem tudhatom, hogy ki volt ez a vérbírósegédből ügynök ügyvéddé avanzsált képviselőtársunk, de félel metes belegondolni abba, hogy e Házon belül esetleg kivételezett jogokkal rendelkezik, választóit megtévesztve olyan ügyekben dönthet, ami esetleg az egész ország létét veszélyeztetheti.
