Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 26 (272. szám) - A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
3625 A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Soron következik a távközlésről szóló 1992. é vi LXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése . Az előterjesztést T/3925. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3925/13. számokon kapták kézhez képviselőtársaim. Megadom a szót Lotz Károly közlekedési, hírközlé si és vízügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának. DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A távközlésről szóló ágazati gazdasági törvény t az Országgyűlés 1992 novemberében fogadta el. Az 1993. július 1jei hatálybalépése óta eltelt időszak tapasztalatai szerint alapvető rendelkezései helytállónak bizonyultak. Talán úgy is mondhatnám, hogy ez korszakalkotó volt a magyar távközlés szempontjá ból, hiszen gyakorlatilag megteremtette a lehetőségét, hogy a szektor legnagyobb szolgáltatójában egy sikeres privatizáció induljon meg, és megteremtettek a feltételek, az alapfeltételek a többszereplős távközlési piac kialakulásához. A koncessziós szerződ ések megkötésének eredményeként minden korábbit meghaladó fejlődés indult meg. Napjainkra a koncessziós társaságok jelentős fejlesztései révén a korábbi telefonhiányt már jórészt sikerült felszámolniuk. Egyre több helyről kapjuk a jelentéseket, hogy gyakor latilag a vevőpiac alakult ki, tehát a telefontársaságok néhány kerületben - itt Budapesten is - már keresik az ügyfeleket, hogy minél inkább ki tudják őket szolgálni. A telefonellátottság terén az európai utolsó előtti helyünkről gyakorlatilag a középmező nybe kerültünk. A távbeszélősűrűségünk az utóbbi két évben több mint kétszeresére nőtt, jelenleg száz lakosra huszonhat távbeszélőállomás jut. A műszaki fejlettséget jól érzékelteti, hogy a távbeszélőhálózat automatizáltsága 1996 végére elérte a száz sz ázalékot. A tisztelt Országgyűlés elé terjesztett törvénymódosítás alapvetően nem koncepcionális változtatásra, hanem elsősorban fogalmi és eljárási pontosításokra vonatkozik, amely magától értetődően ugyancsak rendkívül fontos. Az időközben megjelent szab ályozások közötti összhang megteremtését célozza meg. Többek között eleget kell tennünk az azóta megszületett médiatörvényből fakadó szabályozási kötelezettségünknek. Ezeken kívül olyan kiigazításokra teszünk javaslatot, amelyeket a távközlésről szóló törv ény hatálybalépése óta bekövetkezett gazdasági, társadalmi változások, illetve az európai uniós csatlakozásunk előkészítése tettek szükségessé. Javaslataink lényegesebb elemei a következők: A törvénymódosítás - összhangban az európai uniós szabályozással - pontosítja, és világosan megkülönbözteti a közcélú távközlési szolgáltatások két nagy csoportját: a koncessziós körbe soroltakat és az egyéb, úgynevezett közcélú távközlési szolgáltatásokat. A koncessziós körbe tartozók az európai normáknak megfelelően un iverzális szolgáltatásokká fejlődhetnek. A második csoportba sorolt egyéb közcélú szolgáltatások - az úgynevezett távközlési alapszolgáltatások végzése - engedélyhez kötött. A javasolt szabályozás érvényesíti a versenysemlegesség elvét. A közcélúság szempo ntjainak megfelelően a szolgáltatók azonos piaci feltételek mellett működhetnek, illetve a szolgáltatást igénybe vevőket azonos jogok illetik meg. A nemzetbiztonság, a közbiztonság és a honvédelem érdekében született a törvényjavaslat azon rendelkezése, am ely lehetővé teszi, hogy a miniszter a későbbiek folyamán kötendő koncessziós
