Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 26 (272. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSÉPE BÉLA (KDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
3576 felhatalmazást a választóinktól mind ellenzéki, mind kormánypárti oldalon, hogy részt veszünk abban a munkában, amely itt a Házon belül folyik. Lehet, hogy a kivonulás része annak a stratégiának, amelyből már kaptunk ízelítőt akkor, amikor több ellenzéki frakció a privatizáció leállítását követelte, mások a mezőgazdaságban szükséges átalakítások felfüggesztését követelték - magyarul, azt követelték, hogy hibernáljuk az o rszágot, hogy ne működtessük az országot. A mi felelősségünk azonban túlterjed ezen. Nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy ne tegyük meg azokat a szükséges lépéseket, amelyeket az ország érdeke megkövetel. Itt egy évvel ezelőtt konszenzus volt abban a te kintetben, hogy nyugdíjreformra szükség van. Mindenki egyetértett ebben. Talán emlékeznek ellenzéki képviselőtársaim is, hogy a parlament egy egész napos plenáris ülésen foglalkozott 1996 májusában a nyugdíjreformmal, majd tavaly ősszel a társadalombiztosí tás átalakításával, amely szintén igencsak érintette a nyugdíjreform kérdését. Nem volt vita abban sem, hogy minél hamarabb meg kell hozni a nyugdíjtörvényeket, hiszen mindannyian tudjuk ebben a Házban, akik felelősségteljesen gondolkodunk a jövőről, hogy a nyugdíjrendszerünk súlyos beteg, gyorsan orvosolni kell a problémáit, itt bizony a beteget operálni kell. Ezért sem érthetünk egyet azokkal, akik egyelőre azt javasolják, hogy kalmopyrint adjunk a betegnek, vagy netán várjuk meg, hátha magától is meg fog gyógyulni. Mondhatnánk azt is, hogy egy nemzeti méretű piramisjáték részesei vagyunk, hiszen ma egymillióval kevesebben fizetik be a járulékot, mint tíz évvel ezelőtt, és félmillióval többen részesülnek ebből. Tíz év múlva ez az arány még torzabb lesz, mé g visszásabb lesz. Ennek vannak demográfiai okai, ennek vannak gazdaságpolitikai okai. A kormánynak kötelessége, hogy ebben a helyzetben cselekedjen. Cselekedjen együtt mindenkivel, aki felelősséget érez az országért, az ország jövőjéért, a nyugdíjasok jöv őjéért, de mindannyiunk jövőjéért is. Elhangzott a vitában, hogy kevés idő állt rendelkezésre. Kikeresték munkatársaim, hogy az elmúlt egy évben tisztelt ellenzéki képviselőtársaim hány interjúban, illetve cikkben foglalkoztak a nyugdíjreform kérdésével. Több tucat ilyen cikket találtak csak az országos médiában (Zaj a jobb oldalon.) , nem beszélve arról - van egy listám erről, ezt be tudom mutatni - nem beszélve arról, hogy nyilván a televízióban, helyi fóru mokon is foglalkoztak ezzel. Én nem vetemedem arra a feltételezésre, hogy tisztelt ellenzéki képviselőtársaim felkészületlenül, megalapozatlanul nyilatkoztak volna meg ezekben az írásokban. Mint ahogy itt az imént a napirend előtt is már tulajdonképpen az általános vita vette kezdetét. Úgy tűnt, hogy több képviselőtársunk máris véleményt tudott formálni a benyújtott tervezetről, jóllehet azt mondták, hogy az idő nem volt elégséges ennek a tanulmányozására. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy eb ben a helyzetben mindannyiunknak egy közös érdeke van: hogy ez a nyugdíjrendszer 1998. január 1jével megindulhasson. Ez nem ennek a kormánynak a speciális érdeke. Ez elsősorban ennek az országnak az érdeke, és persze lehet olyan ellenzéknek is az érdeke, amely arra gondol, arra számít, hogy a következőkben kormányzati felelősséghez, kormányzati hatalomhoz juthat, hiszen számára sem előnyös az, ha a problémák egyre elcsúszva, egyre később kerülnek megoldásra, hiszen a költségek és a beavatkozások egyre radi kálisabbak kell hogy legyenek. Éppen ezért és ebből kiindulva, tisztelt képviselőtársaim, én még egyszer kérném az ellenzéki képviselőtársakat, hogy fontolják meg magatartásukat, törekedjenek ők is a kompromisszumra, mint ahogy mi is keressük a megfelelő k ompromisszum lehetőségét; abból azonban, azt hiszem, hogy nem engedhetünk, hogy ennek a törvénynek még a nyári ülésszakon meg kell születnie. Ha több időre van szükség, ha éjfélig kell tárgyalni ezt az ülést, mi készen állunk erre, minden időkeretet megadu nk ehhez, azt azonban nem tudjuk elfogadni, hogy elcsússzék ennek az elfogadása. Ami pedig a kivonulást illeti, illetve az azzal való fenyegetőzést, én úgy gondolom, hogy azzal elsősorban nem a kormánypártok érdekeit sértik a képviselőtársak, hanem saját é rdekeiket, hiszen nem nekünk, hanem saját választóiknak tartoznak elszámolással (Az elnök a csengő
