Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 26 (272. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
3571 Az örömbe azonban üröm vegyül, mert ott a kérdés, hogy ez miért csak három év után jutott a kormány eszébe. A választások előtti évben nagy veszteségeket lehetett volna megtakarítani eltérő megközelítésben, nyugtalanító az, hogy miért állítja a kormány, hogy itt ugyanarról a politikáról van szó. Tehát ezek szerint a bokrosi egyensúlyközpontú restrikciós politika és a megélénkülés feltételeinek a megteremtése egy és ugyanazon dolog, az egykori hűtőház átalakí tása esetleg fűtőházzá, ez is ugyanaz a dolog, a bokrosi üstdobszimfónia helyébe lépő Medgyessyszonáta, ez is ugyanaz a dolog... (Zaj, derültség.) ; idősebbek és visszaemlékezők az elmúlt ötven év történetében már megedződtek azon, hogy az elődpártok vona la, vonalvezetése mindig nyílegyenes, töretlen volt, de azért ez sem semmi, amit most itt hallunk a politika változatlanságáról. Én módszertanilag meg szeretném jegyezni, hogy kéthárom hónap kiragadott adataira nem túl bölcs dolog rárakni egy optimista pr ognózist. A pénzügyminiszter úr tájékoztatója a mai divatos, kormánykörökben divatos megfogalmazásban nem teljes körű tájékoztatás volt, mert nem szólt arról, hogy az egyensúlyi mutatók bizonyos javítását azonban nagyarányú elszegényedés, dinamikavesztés, belső dezintegrálódás, bizonyos területek lebénulása kísérte, és valljuk be azt is őszintén, hogy mi volt ennek a korábbi Bokrosprogramnak az igazi motorja: az állami vagyonértékesítés és a lakossági reáljövedelmek körülbelül 20 százalékos csökkentése. Ez nem gazdasági teljesítmény, lehet, hogy egyesek persze azt mondják, hogy politikai teljesítmény volt, hogy csakis az MSZP az elmúlt fél évszázad társadalompszichikai örökségének alapján, annak a tapasztalati anyagnak a birtokában, hogy ezeknél nem lehet v isszafecsegni, tudta így leszorítani a reálbéreket és a reálnyugdíjakat; de azért szeretném megkérdezni, hogy el fogjae felejteni a nyugdíjas azt, hogy 23 százalékos reálnyugdíjcsökkenés után most egy- vagy akár háromszázalékos nyugdíjemelést kap? Azért illő egy magát szociáldemokratának nevező pártnak azzal büszkélkedni, hogy: csak nekünk sikerülhetett a reálnyugdíjcsökkentés... Tehát sekély e kéj, de én nem szeretnék elébevágni azoknak a megjegyzéseknek, hogy mindenről maguk tehetnek, csak azzal nem me gyünk semmire, hogy akár az elmúlt négy év, vagy az elmúlt negyven év felelősségére utalunk. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a kormány az elmúlt két évben a fogyasztásra, a lakosságra és a beruházásokra terhelte a gazdaságpolitika árát, most a külkeresk edelmi mérlegnek kell ezt a jelek szerint megfizetni. Nem igaz, hogy az export gyorsabban nő, mint az import, ez a külkereskedelmimérlegcsökkentés (Sic!) egyik fő tényezője, majd ez ki fog derülni, és a következményeit is látnunk kell, hogy mi történik ak kor, ha egy kormány túl gyorsan számolja fel az importfékeket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , és a magyar piacról élő, magyar munkaerőt foglalkoztató magyar vállalkozók versenyhelyzetére ez milyen hatás fog gyakorolni. (Az eln ök ismét jelzi az idő leteltét.) Azt hiszem, még nem felhőtlen az égbolt, nemzeti mozgósításra lenne szükség ahhoz (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.) , hogy az Európai Uniót és a XXI. századot megérjük. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) EL NÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces reagálásra megadom a szót Torgyán József frakcióvezető úrnak, Független Kisgazdapárt. (Zaj a kormánypártok soraiban. - Dr. Szabó Zoltán: Na, hála istennek!) DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy Kádár Béla a tökéletes elemzésében nem vette figyelembe azt a tényt, hogy nem először hangzik el Horn Gyula szájából az az ígéret, hogy nem lesz több megszorítás Magyarországon; mert ha először hangzana el, valamennyie n komolyan vennénk, örülnénk neki, és ha nem így lenne, meg is követnénk. Miután azonban egy fél évvel ezelőtt is kijelentette, hogy nem lesz több megszorítás, és azóta más sincs, mint a magyar nép sarcolása, ebből fakadóan sajnálatos módon az ő kijelentés eit, úgy látszik, más mércével kell értékelni.
