Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 11 (244. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
356 gyengülő szolidaritását végiggondolva bizton mondhatjuk, hogy ha valahol létez ik egészséges emberi összefogás, az a gyermekek sorsa; ha valami iránt még éreznek a magyar polgárok felelősséget, akkor az a felnövekvő gyermekek sorsa. De legalább ugyanennyi negatív tényt is ismerünk. Nemcsak a gyermekeket kell megvédenünk ugyanis, hane m a gyermekkort is. Így van ez mindenütt Európában, nemcsak a gyermekeket személy szerint, egyenként fenyegeti ma a társadalom nagyon sok jellemzője, hanem a gyermekkort is veszélyezteti. Mikre gondolunk? Egy német egyetem gyermektanulmányi központjának a háttértanulmányát olvasva öt pontban lehet összefoglalni azokat a változásokat, a modern élettel együtt járó változásokat, amik fenyegetik a gyermekkort, illetve a gyermekeket. Az első ilyen maga a családi élet változása, amely sok gyermeket szembesít nyil ván a válás problémájával, s ennek következtében elvész az otthon természetes környezete, az élet természetes ritmusa. A második ilyen probléma a szegénység és a szociális különbségek problémája. A leszakadó társadalmi csoportok gyermekeiben a lecsúszó fel nőttlét kondicionálódik, ez adódik tovább. Az újkori szegénység könyörtelenül tovább adódik, könyörtelenül újratermeli önmagát. Gazdasági, kulturális és szociális hátrányokról van itt szó. A modern kor szegényei nemcsak szociális, hanem bizony információs értelemben is másodrendű állampolgárok lettek, s az állampolgári lét peremére sodródnak. A harmadik ilyen ok a család válságán, a szegénységen túl a médiák hatalma a mai modern társadalomban. A tömegmédiák sokszor kulturális környezetszennyezők, és sokszor a kereskedelmi kínálatukban egyáltalán nincsenek tekintettel a gyermekek életkori vagy - ha úgy tetszik - pedagógiai szükségleteire és sajátosságaira. Ennek a fajta kulturális környezetszennyezésnek mentális hatása legalább olyan tartóssá válhat, mint a t ermészeti környezetszennyezés sejtjeinkbe beívódó mérgei. A különböző médiák használatához igen korai életkorban való hozzászokás a gyermekeket egy életre megfoszthatja a fantázia szabadságától és sokszor az önállóbb véleményformálás saját útjától is. Gond oljunk arra, hogy milyen kaotikus állapotok vannak ma a létrejövő gazdasági vagy kereskedelmi televíziózás tekintetében Magyarországon! Nap mint nap megsértik a médiatörvény erre vonatkozó passzusait. Agresszív reklámkampányok keresztjébe, célkeresztjébe k erültek a gyermekek. A negyedik ilyen fenyegető újkori momentum, hogy minél korábbi életkorban megkezdődik az oktatás, és az iskola a korai életszakaszokra terjeszkedik ki, s egyre korábbi életszakaszokban jelenik meg egy tantárgypedagógiai drill, a gyerm ekkort megölő, a gyermekkort elfojtó teljesítményelvű verseny. Én barátja és híve vagyok egy teljesítményelvű társadalomnak - ami a felnőtteket illeti. De azt gondolom, megvan a józan ész által diktált határa, amikor ezt szabad a gyermekkor kárára leengedn i. Démoni az a világ, ahol az óvodások, a középső csoportosok és a nagycsoportosok készülnek a felvételi vizsgára, hogy bejuthassanak a versenyképes tudást nyújtó általános iskolába. És ez a világ ma itt van Budapesten és néhány nagyvárosunkban. Az ötödik meghatározó pont a gazdasági szempontok mindenekfölött való hangsúlyozása. A gyermekek felé forduló társadalom emberképe határozza meg azt, hogy milyen lesz ez a felnövekvő gyermek, és ebben a gazdasági szempontok ma mindenhatóak. A gyermeknek szabadságra, egyenlő szeretetre és testvéri melegségre is szüksége van ahhoz, hogy egészséges lény legyen, egészséges ember legyen. Ennek a törvénynek, hogyha a feladatát, vállalt feladatát be akarná tölteni - hogy minden magyar, s Magyarországon élő gyermek törvénye kíván lenni , világos emberképpel, ezen belül világos, jól körvonalazott gyermekképpel is rendelkeznie kellene. Ezzel adós marad. Nézzük tehát azt, amit ad ez a törvény, és itt néhány részletre, majd az általános vitában pontosabban végigvitatott részletr e szeretném fölhívni a figyelmet!
