Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 21 (271. szám) - A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
3530 Ez utóbbi irányban nem kívánok részletekbe bocsátkozni, csupán azért utaltam a hatpárti megállapodás durva megsértésére, mert ezt a helyzetet egészen különlegessé teszi, hogy kétszeresen i s elfogadhatatlan, amit a kormánykoalíció, illetőleg a kormány tesz. Ellenzéki egyetértés nélkül alkotmánymódosítást kíván a Házon áterőltetni, ráadásul úgy, hogy az ezt kizáró és általa vállalt politikai megállapodást minden elfogadható ok nélkül, durván megsérti és semmibe veszi. Egy ilyen helyzetben a parlamentarizmus paródiáját mutatja az, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat olyan alkotmányos rendelkezésekre hivatkozik, melyek jelenleg nem is léteznek, hiszen a miniszterelnöki megbízatás törvényjava slatban megfogalmazott megszűnési eseteit az alkotmány jelenleg másképpen szabályozza, illetve az alkotmány jelenleg nem tartalmaz például 33/B. §t, melyre a törvényjavaslat a miniszterekkel kapcsolatosan visszahivatkozik. Ennek az eljárásnak az üzenete v ilágos és félreérthetetlen. Az alkotmánymódosítást az előterjesztett javaslat egyszerűen elintézettnek tekinti, vagyis a vita az alkotmánymódosítás felett teljesen értelmetlen és puszta formalitás lesz, hiszen a végeredményt a kormány már tényként kezeli, olyannyira, hogy a még nem létező új alkotmányos szabályokat is elfogadott szabályként kezeli. Itt kell megjegyeznem, hogy az Alkotmánybíróság nem azt írta elő az Országgyűlésnek, hogy az alkotmányt módosítsa, hanem azt, hogy a most hatályos alkotmány rend elkezéseinek megfelelően törvényben szabályozza a kormány tagjai, illetve az államtitkárok jogállását és felelősségét. Ennek a feladatnak pedig minden további nélkül eleget lehet tenni alkotmánymódosítás nélkül is. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavas lat egészére jellemző, hogy alkotmányjogi jellegű szabályozás helyett a munkajog eszközeit próbálja a miniszterek, államtitkárok, helyettes államtitkárok helyzetére alkalmazni. Ez alkotmányjogilag elfogadhatatlan módszer, és nemcsak a magyar közjogi hagyom ányokkal, hanem a jelenlegi közjogi követelményekkel is ütközik; ráadásul a törvényjavaslat szövege emiatt is, de néhány szerencsétlen terminológiai használat folytán is több tekintetben az '50es, '60as évek politikai zsargonjára emlékeztet. Engedjenek meg néhány példát a teljesség igénye nélkül. A törvényjavaslat például állami vezetőkről, illetőleg politikai tisztséget betöltő vezetőkről beszél, melyek nem alkotmányjogi fogalmak. Ezekről az '50es, '60as évek ismert kifejezése, a "pártunk é s államunk vezetői" jut az ember eszébe, vagy ahogy Kőbányán, ahol én felnőttem, a munkások mondták: a "fejesek" kifejezés. A törvényjavaslat a miniszter felett a miniszterelnök által gyakorolt munkáltatói jogokról beszél, holott a miniszterelnök, a kormán y, a kormányt alkotó miniszterek nem munkaviszony, hanem alkotmányjogi jogviszony alapján fejtik ki tevékenységüket. Ugyanez vonatkozik a miniszter és az államtitkár viszonyára is. A törvényjavaslat 32. §a például a közigazgatási államtitkárral szemben al kalmazható fegyelmi büntetéseket részletezi. Ezek fokozatai a megrovás, a megemelt alapilletmény csökkentése, a személyi illetmény visszavonása, továbbá külön juttatások csökkentése, végül hivatalvesztés. Ne haragudjanak, de ezt olvasva azt kell mondjam, h ogy fegyelmi büntetést Kropacseknénak szoktak adni, ha visszabeszél a főnökének, de nem egy közigazgatási államtitkárnak - még jó, hogy a törvény intőkönyv bevezetéséről nem rendelkezik. Egyébként módfelett kíváncsi vagyok: vajon melyek lehetnek azok a feg yelmi vétségek, melyek hivatalvesztést ugyan nem, de megrovást és különféle nyakatekert illetményvesztést - háromfélét is - lehetővé tesznek. Nagyon szeretném, ha nem értenének félre. Nem arról van szó, hogy a miniszter, az államtitkár vagy a helyettes áll amtitkár egy csodalény lenne, aki az állami rend és fegyelem felett áll, hanem ellenkezőleg: arról, hogy e tisztségekre ne az egyébként kedvező, de elbírálási szabályokat tartalmazó munkajog szabályai vagy az e szabályok szellemének megfelelő szabályozás v onatkozzék, hanem a közjogi, alkotmányjogi jogviszony szabályozásának sokkalta szigorúbb követelményei. A munkajog kategóriájának a kormány tagjaira és az államtitkárokra történő alkalmazása ugyanis nemcsak az alkotmányjogi szemlélet sérelme miatt elfogadh atatlan, és nemcsak azért rossz, mert egy micisapkát képzel a miniszterek fejére, melyet a munkások már régen ledobtak a sajátjukéról.
