Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 21 (271. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
3515 Magyarország négy regionális központjában: Debrecenben, Győrben, Pécsett, Szegeden, illetőleg a fővárosban működött ítélőtábla; az 1890ben elfogadott XXV. törvénycikk alapján 11 ítélőtáblát hoztak létre Magyarországon, a Trianon utáni országhatárok keretei között ebből öt ítélőtábla folytathatta a működését. Az anyagi lehetőségek és a megfelelő számú bírói létszám biztosítása érdekében az ítélőtáblák létrehozására két lépcsőben kerül sor: három ítélőtábla Budapesten, Szegeden és Pécsett 1999. január 1jével, a további kettő pedig legkésőbb 2003. január 1jével kezdené meg tevékenységét. Természetesen ezekben a kérdésekben nagyon sok érdek nyilvánult meg, nagyon sok törekvés fejeződött ki. Magyarországon 11 település jelentett be igényt ítélőtáblák létrehozására. Minden szempontot mérlegelve döntött a kormány e mellett a javaslat mellett, és remélem, hogy a Ház - minden szempontból mérlegelve a javaslatot - szintén támogatni fogja ezt a megoldást, még akkor is, ha esetleg helyi érdekek más megoldás érdekében ösztönzik az országgyűlési képviselőket. A négyszintű b írósági rendszer bevezetése kihat az ügyészség szervezeti felépítésére is, ezért is válik szükségessé a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosítása, létre kell hozni azokat az ügyészi szervezeteket, amelyek az ítélőtáblák mellett ellátják az ügyészi fellebbviteli feladatokat is. A fellebbviteli főügyészségeket az ítélőtáblákéval azonos székhelyen, a Katonai Fellebbviteli Főügyészséget pedig a fővárosi ítélőtáblával azonos székhellyel célszerű felállítani, működésük az ítélőtáblákk al azonos időpontban kezdődik majd. A reform a legfőbb ügyész jogkörét is érinti, hiszen tagja lesz az országos igazságszolgáltatási tanácsnak, és szerepet kap a Legfelsőbb Bíróság jogegységi eljárásában is; éppen ez is indokolttá teszi az ügyészségről szó ló törvény módosítását. A következőkben szeretnék a jogegységi eljárásról szólni, amely szintén nem ismeretlen a magyar jogfejlődésben, hiszen a kúria jogegységi döntéseit a bíróságok a korábbiakban is kötelesek voltak követni. A javaslat a bírósági jogalk almazás egységének biztosítására a korábbi irányelv és elvi döntés helyett bevezeti a jogegységi eljárást. Ebben az esetben nem egyszerűen az elnevezés megváltoztatásáról van szó, hanem arról, hogy az elvi irányítás korábbi formái nem konkrét bírósági hatá rozatban felmerülő vitás elvi kérdésben adtak iránymutatást; ezek elsősorban jogpolitikai jellegűek voltak, amelyek ma már nem tekinthetők a jogállami követelményekkel összhangban álló jogirányítási eszközöknek. A feladat ellátása érdekében a Legfelsőbb Bí róságon az ítélkező tanácsokon kívül jogegységi tanácsokat kell kialakítani. A jogegységi eljárásnak a javaslat szerint két okból van helye: egyrészt, ha a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében szükséges ; másrészt, ha a Legfelsőbb Bíróság két tanácsa eltérő álláspontot képvisel valamely kérdésben. A jogegységi döntés lényeges jellemzője, hogy a felekre nem hat ki, kivéve a büntetőeljárás egészen kivételes eseteiben. A javaslat értelmében akkor kötelező a jogegységi eljárás lefolytatása, ha azt a Legfelsőbb Bíróság elnöke, kollégiumvezetője és meghatározott körben a legfőbb ügyész indítványozza. Részletesen szól a javaslat arról az átfogó rendszerről, amelynek keretében valamennyi bírósági szinten figyelni kell azokat az eseteket, amelyek jogegységi eljárás kezdeményezését tehetik szükségessé. Említést érdemel a szakmai kollégiumok e téren kitüntetett szerepe, a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben közzé kell tenni, tehát a jogalkalmazók és az állampol gárok számára is hozzáférhetővé kell tenni. (11.30) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az igazságszolgáltatás döntő fontosságú tényezője a bíró, az ő tevékenységén múlik a döntések szakszerűsége, gyorsasága, gyakorlatilag a bíró i szervezet egész működése. Olyan szabályozást kell tehát kialakítani, amely biztosítja, hogy a határozatlan időre kinevezett bíró valóban felkészült, képzett, minden tekintetben döntésre alkalmas személy legyen.
