Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 21 (271. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - VITÁNYI IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság elnöke: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP):
3494 ezelőtti szerepvállalása, de ez már bizonyára ízlésvita Jeszenszky képviselő úr és énközöttem. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megkérdezem, hogy kíváne még valamelyik frakció ebben a t émakörben a kétperces reagálás lehetőségével élni. Megadom a szót Vitányi Ivánnak, a kulturális bizottság elnökének. VITÁNYI IVÁN , a kulturális és sajtóbizottság elnöke : Tisztelt Országgyűlés! Nagyon egyetértek Jeszenszky Gézával abban, hogy az 1945 után k övetkező két év, 1945 és '47 sokkal nagyobb hangsúlyt, sokkal pozitívabb elbánást érdemelt volna ezen a kiállításon, hiszen ez a magyar történelemnek, a XX. század történelmének egyik pozitív korszaka. Mindazonáltal úgy gondolom, nem ez az egyetlen problem atikus része a kiállításnak. Én változatlanul problematikusnak tartom azt, hogy ebből a majdnem száz évből most már egyetlen korszak emelkedik ki, és ez a Horthykorszak húsz éve; terjedelemben is sokkal nagyobb részben, mint amennyit ez a húsz év jelent, és értékelésben is sokkal nagyobb részben, megengedő és megbocsátó hangsúllyal azokban a dolgokban is, amelyeket másképpen is lehet megítélni. Az, hogy a háborúba beléptünk, és hogy hova vezette Magyarországot Horthy Miklós, végül is úgy van a kiállításon megítélve, hogy Horthy az élete végén nem tudott felnőni ahhoz a feladathoz - tehát megbocsátó hangsúllyal: a háborúba nem beleléptünk, hanem belesodródtunk, a csendőrség egy nagyszerű intézmény volt, amelyre csak némi árnyék vetődött, és az, hogy végül is ötszázezer magyar embert vallása miatt elhurcoltak és kivégeztek, ez is mintegy megbocsátó hangsúllyal szerepel - hogy ez történt velünk, nem pedig olyan, mint amit csináltunk volna. Az a véleményem, hogy a Horthykorszakot is reálisan és józanul kell ért ékelni; beleszámítva azokat a pozitívumokat és azokat a negatívumokat, amelyeket egyaránt megérdemel, és a magyar történelem XX. századának a folyamatosságában arra a helyre kell tenni, amelyet megérdemel. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Kóró di Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Homoki János frakcióvezetőhelyettes úr, a Független Kisgazdapárt részéről, "Miért engedi a kormány a gyerekes családok tömeges elnyomorodását?" címme l. Megadom a szót dr. Homoki János frakcióvezetőhelyettesnek. DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP) : Tisztelt Országgyűlés! Az eladósodott családok százezreit fenyegeti a kilakoltatás vagy a közszolgáltatások kikapcsolásának réme. A társadalom legszegényebbjei, a társa dalmi átalakulás, a mértéktelen áremelkedések áldozatai többek között a gyermekes családok lettek. A kormány nem tudja, sőt, ami még súlyosabb, eddigi intézkedései fényében nem is akarja megvédeni a veszélyeztetett családokat. Az utóbbi évtizedben fokozato san romlott a magyar lakosság reáljövedelme. (9.40) Főleg 1994 óta hozott a kormány sorozatosan olyan intézkedéseket, amelyek különösen a gyermekeket nevelő családok helyzetét, ezen belül lakhatásuk minőségét rontották, sőt, fedél alatt maradásukat mind ne hezebbé, gyakran lehetetlenné tették. A családok tartalékai elfogytak, nagy részük kilátástalan adósságcsapdába került. Az okok között a jövedelembevétel oldaláról említhetjük a fokozódó munkanélküliséget, a keresők számának drasztikus csökkentését. A kiad ások oldaláról pedig két okcsoportot neveznék meg. Az egyik a lakhatás költségeinek nagy arányú növekedése, beleértve a lakbérek, a társasházi közös költségek rohamos emelkedését, valamint a lakásrezsiköltségek - gáz, villany, víz- és csatornadíj, távfűt és, szemétköltség - folyamatos emelkedését.
