Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 20 (270. szám) - Az Országos Rádió és Televízió Testület 1996. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az Országos Rádió és Televízió Testület 1996. évi tevékenységéről szóló beszámolóról, az abból adódó feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együt... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - ZSIGMOND ATTILA (MDNP):
3463 Arról akar unk beszélni, hogy a sajtószabadságnak, a tájékozódás és a tájékoztatás szabadságának az elektronikus médiumok valódi autonómiája a feltétele. Autonómia és kormánytól függetlenség viszont csak akkor lehetséges, ha a finanszírozás az állami költségvetéstől független. A törvény a közszolgálati rádiót és televíziókat függetlenítette az évenkénti költségvetési vitáktól, a működés feltételeit, illetve bevételeit több forrásból tervezte, és amennyire csak lehetett, mindezt automatizmusokkal írja elő. De olvassuk csak a jelentést erről. "Nehezítette a kuratóriumok dolgát az a tény, hogy a közszolgálati médiumok részvénytársasággá való alakulását a kormány nem készítette elő kellő körültekintéssel. Nem történt meg ezen intézmények átvilágítása, adósságállományuk ren dezése, 1996os költségvetésük törvényi biztosítása, a gazdaságos működéshez szükséges átalakulás egyszeri költségeinek rendelkezésre bocsátása." Mit is mond a konszenzusos jelentés? Azt, hogy a részvénytársasággá alakulás előtt sokáig nem, majd kétes érté kű vagyonmérleg készült csupán, és ezért a szocialistaszabaddemokrata kormány a felelős. Arról, hogy részvénytársaságot nem lehet adóssággal létrehozni. Arról, hogy a rádióban a törvényt megelőző évben, és a televízióban több egymást követő vezetői garnit úra idején óriási adósság halmozódott fel. Olyan hatalmas adósság, amelyet a két részvénytársaság kizárólag saját erőből soha nem tud visszafizetni. A kurátorok, az elnökök és alelnökök nem adósságmenedzselésre szerződtek, hanem a törvény előírta közszolgá lati rádiózás és televíziózás megteremtésére. Méltatlan helyzetbe hozta a kormány mindannyiukat, ahelyett hogy a zömében köztartozásokat elengedte vagy részben elengedte volna, megteremtve egy tiszta lapos indulást, és jogalapot szerezve a hatásos gazdaság i működés, a kívánatos szerkezeti átalakulás megteremtésére, megkövetelésére. A rádiózásról és televíziózásról szóló törvény nem a gúzsba kötve táncolásról vagy a zsákbanfutásról szól, hanem autonóm alapítványok és részvénytársaságaik szabad, hatásos működ éséről. De lehete ilyen adósságok alatt görnyedve hatásosan, és lehete az állami költségvetés gyeplőszárán szabadon működni? A kérdés persze költői - nyilvánvalóan nem. Hát még ha a gyeplőt duplázza a kormány azzal, hogy nemcsak az adósságrendezést nem o ldja meg, hanem ha végre törvény szabta kötelessége szerint kifizeti az Antenna Hungáriának járó sugárzási díjat, akkor ezzel az összeggel sürgősen a közalapítványok vagyonát mindjárt meg is terheli. Egyre nehezebb lesz magyarázatot adni arra, hogy miért i s teszi ezt a kormány. Egyre nehezebb lesz cáfolni az olyan vélekedést, hogy így a közszolgálati műsorszolgáltatók majd szembesülve lehetetlen pénzügyi helyzetükkel, maguktól is igazodni kénytelenek. Nem direkt beavatkozás - ugyan! Nem telefon - csak a jól felfogott érdek megértése. Ez akarvaakaratlanul az öncenzúra működéséhez vezethet. Szóval hogyan is állunk a sajtószabadsággal? Arról akarunk beszélni, hogy a civil társadalom hírei háttérbe szorulnak a pártpolitikai hírek mellett, arról, hogy a tévéhíra dók és a rádiókrónika "parlamenti politikusokkal foglalkozó híreinek 79 százalékában kormányzati politikusok szerepeltek. A híregységek kétharmadában szerepeltek úgy a kormányzati politikusok, hogy nem volt jelen az ellenzék képviselője. Ezzel szemben az e llenzéki politikusokat szerepeltető híreknek csak egyötödében nem szólalt meg a kormányoldal" - írja a jelentés. Mi ez? Kormánytelevízió? Igazodás balra? Szakmai hibák? Na de ilyen mértékben csak nem? Magam szívesen egyetértek a beszámoló megállapításával, miszerint "a kiegyensúlyozottság megsértése gyakran nem politikai elfogultság, hanem szakmai hibák eredménye". De azért ez sem öröm! Arról akarunk beszélni, hogy nem időszerű a törvény módosítása, nem annak fetisizálása miatt, hanem azért, mert veszélyes, különösen a választásokhoz közeledve az. Nagy hiba volt a költségvetési törvénnyel, gyakorlatilag egy feles törvénnyel a kétharmados médiatörvényt
