Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 11 (244. szám) - A polgári szolgálatról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - PÓDA JENŐ (MDF):
342 Az egyik kérdéskör talán mindjárt a legfontosabb és amelyről a legtöbbet beszélünk: a lelkiisme reti ok kérdésköre, hiszen egyértelmű, hogy nemcsak nálunk, de Európában mindenütt, ahol ez a jogintézmény fennáll, a lelkiismereti okból történő választási lehetőség az, amely a polgári szolgálat alapjául szolgál. A lelkiismereti okot nagyon nehéz pontosa n definiálni. Mi is próbálkoztunk itt az elmúlt 78 évben ennek a kérdéskörnek a szabályozásával. Természetesen nem sikerülhet teljes mértékben. Nem sikerülhet, hiszen a jog eszközei nem alkalmasak arra, hogy egy ilyen kérdéskört precízen körülírjunk és sz abályozzunk. Én mégis azt hiszem, mára kialakult egy olyan egységes szövegnorma és egy olyan egységes gyakorlat is a magyar jogalkotásban, jogszabályozásban, amelyet az Alkotmánybíróság határozata fejez ki, és a magyar politikai elitben is, a mi véleményün k szerint is, amely megfelelő keretet ad ennek a kérdésnek az eldöntésére. Az Alkotmánybíróság határozata úgy rögzíti pontosan ezt a fogalmat, hogy lelkiismereti oknak kell tekinteni minden olyan indokot, amely összefügg a kérelmező személyiségét meghatáro zó, valamely lényeges vallási, erkölcsi vagy egyéb természetű meggyőződéssel. Tehát a személyiséget meghatározó, lényeges vallási vagy erkölcsi meggyőződésen van itt a hangsúly. Ezt a kérdést azért fontos vizsgálni, mert a második fő megközelítési szempont , amely az kell hogy legyen, hogy egy ilyen polgári szolgálat mindenképpen egyenértékű legyen a katonai szolgálattal, ebből a szempontból nagyon fontos, hogy a lelkiismeretre való hivatkozás alapos legyen, ne csak akkor, amikor egy fiatal választja a polgá ri szolgálatot, hanem akkor is, amikor letölti ezt a szolgálatot, illetve utána is tulajdonképpen az egész életpályájával alátámasztja, alátámaszthassa ezt a választását. Tehát nagyon fontos szempont egyrészt az, hogy ne legyen büntetés jellege a polgári s zolgálat választásának, tehát minden olyan kérdéskör - a szolgálati idő hossza, az ellátmányok, a juttatások egyrészről, másrészről a fegyelmi büntetés , általában a munkakör betöltésével kapcsolatos szabályozások olyan összhangban jelenjenek meg, hogy ne legyen büntetés jellege a polgári szolgálatnak. Azt hiszem, ez egy nagyon fontos polgári érték, és mint ilyet, a szabályozásban megfelelőnek tartjuk úgy általában, és a Magyar Demokrata Fórum ezt támogatja. Ugyanakkor nagyon fontos azt is rögzíteni, hogy ahogyan a ló egyik oldalára nem eshetünk, úgy a másik oldalára sem, tehát nem lehet föllazítani ezt az intézményt, és nem lehet úgy megjeleníteni, mint a honvédelmi kötelezettségnek egy sokkal előnyösebb, sokkal könnyebb vállalási formáját. Ezt azért hangs úlyozom ennyire, mert az utóbbi időben nem egy és nem két pacifista szervezet, bizonyos politikai áramlatok képviselői megfogalmazzák ezen igényüket, és próbálnak egy olyan helyzetet teremteni, amely állandóan ennek a kérdéskörnek a napirendre tűzésével és a kérdés, a probléma lényegének fellazításával foglalkozik. Tehát ha egyszer az európai átlag nagyjából az, hogy a polgári szolgálat ideje, mondjuk, másfélszerese a fegyveres katonai szolgálat idejének, akkor ezt nálunk is pontosan rögzíteni kell, és nem lehet csak egyharmadával hosszabb, mert akkor óhatatlanul elcsúszik abba az irányba, amely egyfajta - nem mondhatom természetesen a kibúvási lehetőséget, hiszen lelkiismereti megközelítésről beszélünk - könnyebbséget, a nem egyenlő mértékkel mérés káros le hetőségét veti föl. A harmadik nagyon fontos szempont a polgári szolgálat tárgyalásával, megítélésével kapcsolatban az, hogy a nemzet számára hasznos legyen az a munkavégzés, amelyet elfogadunk, elismerünk a fegyveres katonai szolgálat helyett, a mellett e gyenrangú tevékenységnek. A törvény fölsorolja ezeket, hogy mit gondol a nemzet számára hasznos és természetesen minimum nonprofit jellegű hasznos tevékenységnek, munkavégzésnek. Én szeretném, ha ez egy szemponttal kiegészülne. Itt a felsorolásban természe tes módon jelenik meg a szociális gondoskodással, a környezetvédelemmel és más egyéb, mindenki számára fontos, közhasznúnak minősülő tevékenységgel kapcsolatban az utalás. Itt egyetlenegy hiányérzet határozottan megfogalmazódik: ez a katasztrófaelhárításs al és katasztrófamentesítéssel kapcsolatos kérdéskör, amely egyre fontosabbá válik - látjuk - a számunkra, mint látjuk, az utóbbi időben. Magában a környezetvédelemben ez érzésem szerint nincs benne. Itt egy bővebb fogalomról van szó.
