Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 11 (244. szám) - A polgári szolgálatról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. MÉSZÁROS GYULA (KDNP):
338 elkészítése és az Országgyűlés elé terjesztése, amely megfelel az európai normáknak és harmonizál az Európai Unió és a NATOtagországok hasonló jellegű törvényeivel. Ez az előttünk álló törvényjavaslat fő vonásaiban megfelel ezen igény elérésének, ami persze nem jelenti azt, hogy módosító javaslatokkal ne lehetne javítani. A KDNP országgyűlési képviselőcsoportja egyetért azzal, hogy a polgári szolgálatot nem a nyereségérdekeltségű vállal atoknál, hanem az egészségügy, a szociális gondoskodás, a gyermek- és ifjúságvédelem, a kulturális és a természetvédelmi területeken kell eltölteni. Továbbra sem értünk egyet azzal, hogy a polgári szolgálatból el kell bocsátani azokat, akik önkormányzati k épviselőjelöltek, országgyűlési képviselőjelöltek vagy kisebbségi önkormányzati képviselőjelöltek. Annak idején ezt még az úgynevezett szolgálati törvények tárgyalásánál is túlzásnak tartottuk, mert teljesen más kérdés az, ha az illetőt meg is választották a szóban forgó tisztségre. Annak idején a minisztérium az alkotmányra hivatkozott, mondván, hogy a katonai rendvédelmi szervek hivatásos tagjai, valamint a hadköteles katonák nem viselhetnek választott tisztséget, mert úgymond nekik pártsemlegesnek kell m aradniuk. Nem látom be, hogy ez a kitétel miért vonatkozna a polgári szolgálatukat teljesítőkre. Szerintem attól, hogy valaki a polgári szolgálatát tölti, még nyugodtan lehetne önkormányzó képviselő (sic!) , de képviselőjelölt mindenképpen. Messzemenően nem értünk egyet a 30. § (3) bekezdésével, amely kimondja, hogy a sorkatonai szolgálat helyett vállalt polgári szolgálat esetén, amennyiben a foglalkoztató úgy ítéli meg, hogy az illető kiemelkedő munkát végez, a sorkatonai szolgálatért járó illetmény akár ti zenötszörösét is megkaphatja. A tartalékos katonai szolgálat helyett vállalt polgári szolgálat esetén pedig a tartalékos katona illetményének a hatszorosát kaphatja a polgári szolgálatot teljesítő állampolgár. Úgy gondolom, ha ez benne marad a törvényben, még kevesebben fogják vállalni a sorkatonai szolgálatot, mert a lelkiismereti okra bármikor lehet hivatkozni, pláne ha ezáltal jelentős kedvezmények érhetők el. Egyetértünk azzal az alapelvvel, amit az idézett paragrafus (1) bekezdése mond ki, hogy a polgá ri szolgálatot teljesítőnek a rendfokozat nélküli sorkatonáéval megegyező összegű havi illetmény jár. Javasolni fogjuk tehát a (3) bekezdés elhagyását. Természetesen jogosnak tartjuk, hogy a polgári szolgálatot teljesítő honfitársunk ugyanazokat a kedvezmé nyeket megkapja, amit egy sorkatona, beleértve a lakhatási hozzájárulástól, az étkezés és munkaruha biztosításán keresztül az utazási kedvezményeket is. Ezt legpontosabban a javaslat 38. § (4) bekezdése határozza meg, éspedig: a polgári szolgálatot teljesí tőt megilleti mindaz a kedvezmény, amelyet a sorkatonai szolgálatot teljesítő személy részére külön jogszabály meghatároz. Úgy tűnik számomra, hogy a polgári szolgálatot teljesítő fegyelmi felelősségével kapcsolatos kérdések nincsenek kellően kidolgozva. A míg például a sorkatonát, ha elalszik őrségben, hadbíróság elé állítják, a polgári szolgálattal kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegővel szemben a következő fegyelmi büntetések alkalmazhatók: megrovás, polgári szolgálat időtartamának meghosszabbítá sa, áthelyezés más munkakörbe, áthelyezés más foglalkoztatóhoz. A felsoroltakból kitűnik, hogy ezek közül talán a szolgálat meghosszabbításával járó fenyegetés bír némi visszatartó erővel, bár, azt hiszem, ez is nagyon kevés esélyt ad a foglalkoztatónak eg y renitenskedő polgári szolgálatot teljesítővel szemben. Helyesnek tartjuk, hogy a polgári szolgálatra vonatkozó kérelmet nem a jegyző, hanem a megyei közigazgatási hivatal vezetője bírálja el. Ettől azt várjuk, hogy egységesebb lesz az elbírálás, és ez ne m is önkormányzati, hanem állami feladat. Nagyon nehéz meghatározni, hogy mi is az a lelkiismereti ok, amely alapján a hadköteles állampolgár nem akar fegyvert fogni még hazája védelmében sem. Ebben segít az Alkotmánybíróság határozata, amely szerint lelki ismereti oknak kell tekinteni minden olyan indokot, amely összefügg a kérelmező személyiségét meghatározó valamely lényeges vallási, erkölcsi vagy egyéb természetű meggyőződésével. Persze tiszteletben tartjuk ezeket az okokat, azonban lelkünkbe nem látnak még a
