Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 20 (270. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
3336 változtatását. Nem tette me g, pedig éppen ez a koalíció módosította ezt a törvényt, és 1996. december 21én került kihirdetésre a módosítás. Ha Horn Gyula még mindig talál benne kivetnivalót, az azt a gyanúmat támasztja alá, hogy addig el se olvasta ezt a törvényt, mert nem tudta, h ogy rossz törvényt szavaztat meg a saját képviselőtársaival. Ez nem engedhető meg, kedves képviselőtársaim, és a legkevésbé az, hogy egy törvény által elítélendő cselekményt elkövető minősíti ezt! Hova jutunk, ha a köztörvényesek is felállnak, és azt mondj ák, hogy nagyon rossz törvény az, amely alapján nekik börtönbe kell menni... (Derültség az ellenzéki oldalon.), és az egész országban elharapódzik ez a hangulat!? Márpedig, kedves képviselőtársaim, itt semmiféle leszámolásról nincs szó - ezt mindenki elmon dta , csak nyilvánosságra hozatalról. Vajon a Vranitzky szocialista pártvezető révén Albániában elért választási kompromisszumhoz - amelynek értelmében az előző állampárt központi bizottságának tagjai nem is indulhatnak a választásokon - mit szólt volna a tisztelt miniszterelnök úr és társai? Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Torgyán József frakcióvezető úr, a Független Kisgazdapárt részéről, "A liberálbolsevista kormány utolsó nyaráról" címmel. (Mozgás és zaj a kormánypárti oldalon.) Megadom a szót dr. Torgyán József frakcióvezető úrnak. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. A kormányoldal fel mordulása jelezte, hogy valóban a liberálbolsevista kormány utolsó nyarát élik meg. Úgy gondolom, ennek kapcsán érdemes gazdaságunk jelenlegi állapotáról néhány gondolatot felvetni - továbbá a közbiztonságról és mindarról, ami a magyar társadalmat nyugtala nítja. Horn Gyula miniszterelnök úr az elmúlt időben többször hangoztatta, hogy 1997 a fordulat éve. Ugyanakkor Pető Iván még mint párt- és frakcióelnök kijelentette, hogy 1997 a remény és a vergődés éve. Úgy gondolom, nagy hiba lenne a magyar jövőt a verg ődéshez hasonlítani; ezzel semmiképpen nem értünk egyet. A fordulattal is csak annyiban, hogy sajnálatos módon az nem a gazdaságban, hanem a kormány megítélésében következett be, hiszen ma már a magyar társadalomnak nincs semmilyen valóságos ereje, amely n e szeretné a kormány mielőbbi távozását, és egy olyan új erőnek az adminisztráció csúcsára kerülését, amely az ország dolgait valóban rendbe tudja tenni. Úgy gondolom, ennek a kormánynak a működése alatt a gazdaság és a társadalom szinte minden részében si került válsághelyzetet előidéznie, hiszen a pénzügyminiszter úr értékelésével ellentétben válság alakult ki az iparban, válság alakult ki a mezőgazdaságban, válság alakult ki a közlekedésben, válság alakult ki az egészségügyben, válság alakult ki az oktatá sban, válság alakult ki a pénzügyi szektorban, és válság alakult ki a közbiztonságban, valamint az élet szinte minden területén. A társadalommal óriási áldozatokat hozatott meg ez a kormány. Gondoljanak csak a Bokroscsomagra, vagy gondoljanak a tandíjrend eletre, vagy gondoljanak arra a helyzetre, amely a kórházi ágyak drasztikus csökkenéséhez vezetett. Úgy gondolom, jól érzékelhetik, hogy a már amúgy is szégyenletesen alacsony reálkeresetek a Hornkormány ideje alatt, tehát ebben a ciklusban legalább 17 sz ázalékkal csökkentek, ami önmagában érzékelteti e kormány tevékenységének a következményeit, hiszen ez a 17 százalékos reálbércsökkenés a kormány adataiból állapítható meg. Százezrek nem tudják kifizetni számláikat, nem képesek gyógyszereiket kiváltani, ne m képesek lakbéreiket fizetni. Ugyanakkor egy szűk rétegnél milliárdos magánvagyonok halmozódnak fel, és ennek birtoklását és újrafelosztását maffiózó háborúk kitörése jelzi, és ezek tartják rettegésben a lakosságot. A legkeményebb bűnözés méreteinek növek edésére jellemző, hogy az elmúlt öt évben a szándékos emberölések száma 1500ra növekedett - ez 50 százalékos emelkedést jelent a korábbiakhoz képest , de különösképpen aggasztónak tekintjük, hogy ezen belül a nyereségvágyból
