Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 13 (269. szám) - A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - UNGÁR KLÁRA (SZDSZ):
3301 legyen, és amely Fiume i utcai épület kiváltására egyébként az ingyenes vagyonjuttatás során már megkapott az önkormányzat másik két házat. Ez azonban csak a legutóbbi időben olvasható történet, de az ember előveszi az újságot, és azt látja, hogy tulajdonképpen kifizettek, sőt a karbantartásra és működtetésre is kifizettek - szoftverre, vényellenőrzési rendszerre - az önkormányzatban pénzt, amelyről kiderül, hogy be sem lehet bizonyítani, hogy működike vagy sem, hiszen nincs is bent a házban. Aztán kiderül, hogy adatvédelmi szem pontból olyan adatok kellenek ehhez a szoftverhez, ami elég sok egyéb törvényt sértene. Tehát visszacsempészni egy elnökséget, amikor nem az önkormányzatiság megkérdőjelezéséről van szó, de arról biztosan, hogy az elnökség sem nem rendelkezett az eddigi tö rvények alapján, sem a beterjesztett javaslat szerint nem lenne helyes, ha olyan jogosítványokkal rendelkezne, amiről tudjuk, az egyetlenegy vizsgálat alapján tudjuk és bátran állíthatjuk, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sőt valóságos törvé nysértéseket állapított meg a parlament a vizsgálóbizottság jelentése után egy parlamenti határozatban, azt hiszem, nem lenne helyes. Semmilyen feltétellel nem elfogadható egy olyan elnökség visszahozása, amely elnökségnek nyilvánvaló, hogy nem az ellenőrz és és nem is az apparátus irányítása lenne ez esetben - az eddigi gyakorlat szerint - a fő tevékenysége, hanem a vagyongazdálkodás. Tényleg csak egy nagyon rövid lábjegyzetet, egy megjegyzést szeretnék Hegyi Gyulához intézni. Remélem, ebben a Házban a köve tkező hónapokban nagyon sokat fogunk a magánnyugdíjrendszerről, illetve a nyugdíjreformról beszélni, de azt gondolom, azt ma egy önkéntes pénztár vagy egy magánbiztosító nem engedhetné meg magának, hogy háromnégy év alatt a kintlévőségei a négyötszörösé re duzzadjanak, és ebből következően nagyon komoly károk érjék mindazokat, akik a szolgáltatásból, illetve a nyugdíjból részesülnének; piaci körülmények között ezt senki nem engedhetné meg magának szankciók nélkül, amit ez a két önkormányzat, ezen belül is az Egészségbiztosítási Önkormányzat, amely a behajtásért felelős volt, megengedett magának. Nos, nem azért nem hajtották be a kintlévőségeket, mert nem szeretik behajtani, hanem azért, mert alapvetően olyan konstrukciót hozott a Ház létre, amelyben ellené rdekeltek voltak, lévén, hogy a munkavállalókat meg a munkaadókat képviselték, tehát sem munkahely megszüntetésében, sem csődeljárásban, sem fölszámolásban nem voltak érdekeltek. És ebből következik, csak ebből az egy példából, ebből az egy anomáliából köv etkezik, hogy a koncepciót kellene újra végiggondolnunk. Azzal, hogy a járulékfizetőket képviseli az önkormányzat és hogy ez delegálás útján történik, nincs baj. De hogy a járulékot a munkaadó fizeti ki a munkavállaló helyett, ez egyszerűen így alakult ki Magyarországon! Abban a pillanatban, ha végiggondoljuk, hogy mi a járulék: az a bér terhe - tehát igazából a munkavállalónak kellene kifizetni. Magyarországon úgy alakult a dolog, hogy egy nagy részét a munkaadó fizeti a kifizetett bérek után, de ez a bér járuléka, ez a bér társadalombiztosítási terhe. Technikailag meg lehetne oldani egyébként, hogy a bérhez hozzátesszük - ez egy bruttósítást jelent. Egyébként a szakszervezetek egy vagy két évvel ezelőtt - azt hiszem, két évvel ezelőtt - ezt a javaslatot me g is tették. Ez lenne az, amihez igazából egy társadalmi, egy szociális partnerekkel történő egyezségre volna szükség, hiszen bérbruttósítás a személyi jövedelemadó bevezetése idején történt meg egyszer Magyarországon, egy kicsit könnyebb körülmények közöt t, tehát mindenféle Moncloaszerű paktumok nélkül is működött, hiszen gyakorlatilag 9095 százalékban állami tulajdonban voltak a gazdálkodóegységek. Ehhez tényleg kellene egy érdekegyeztetés a szociális partnerekkel, de tudni kell, hogy a munkaadó csak ki fizeti, de igazából a munkavállaló bére után fizeti ki, ez tehát a munkavállaló terhe. Az emberről, az állampolgárról, a járulékfizetőről van szó, ezért meg kell próbálni olyan szisztémát vagy olyan rendszert kialakítani, ahol az állampolgár jelenik meg. H a tényleg lemegyünk a koncepció mélyére, akkor bizony az állampolgárt kellene megjeleníteni. Itt élcelődünk ezzel, hogy egészségest és beteget is meg kell jeleníteni - az állampolgárt kell megjeleníteni; azt, hogy ki fizet helyettük, illetve technikailag k i utalja át a pénzt, ez nem egy valóságos megközelítési mód. És az
