Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 13 (269. szám) - A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ):
3291 elmondott: ha egy házasság rossz, akkor nem a házasság intézményét kell megszüntetni, hanem valamilyen módon rendezni a sorokat, és - uram bocsá' - esetleg egy másik házastárs után nézni. Számomra megnyugtató - hiszen minden válsághelyzet akár újragondolását jelentheti egyegy szervezet létének vagy nemlétének , a magam részéről örömmel nyugtázom, nagyon reménykedem abban, hogy az önkormányzatiság mint intézményrendszer megmarad, és valób an a gyermekbetegségeket kinővén felelős gazdáikká válnak mindannyiunk járulékforintjainak. Ugyanakkor a magam részéről ha nem is elfogadhatónak, de legalábbis beláthatónak látom azt, hogy a kezdeti időszakban a gyermekbetegségek nem voltak elkerülhetők. A szabaddemokraták módosító indítványaival kapcsolatban feltétlenül szeretném képviselőtársaim számára - és mindenki számára, aki kíváncsi a szabaddemokraták véleményére - egyértelművé tenni: bennünket a módosító indítványaink megfogalmazásakor egyértelműen a változás igénye, a mindenképpen és elkerülhetetlenül szükséges változás igénye vezetett. Mindazon a botrányok, gondok és problémák mellett, amelyekkel képviselőként mi is találkozhattunk, és Magyarország lakossága is találkozhatott, nem mehetünk el szó nélkül. Meggyőződésünk szerint a kormány eredetileg beterjesztett álláspontja az összetételre vonatkozóan, sajnos, nem garantálja azt az elvárható jövőt, hogy valóban változás legyen. Bár a delegálás - mint módszer - változás az előző időszakhoz képest, az onban a szereplők, a kormány által asztalunkra tett álláspont szerint nem lesznek mások, tehát nem fog változni. Szerintünk ez elfogadhatatlan. Azért elfogadhatatlan, mert az elmúlt időszaknak semmiképpen nem kell megerősítenie bennünk azt a szándé kot, hogy akik eddig is ott voltak, eztán is ott a helyük. A változás igényét a mi módosító indítványunk sokkal inkább magában rejti, hiszen azt a felállási arányt, amiben a munkaadói és a munkavállalói oldal most már a kormány által beterjesztett javaslat szerint csökkentett számban tartalmazza ugyan, de ez az arány pontosan ugyanaz. A mi módosítási szándékunk, amely az önkormányzatokat, a helyi önkormányzatokat és a civil szervezeteket hozná be, azt az arányt bontaná meg, hogy a jelenlegi szakszervezeti é s munkaadói oldal akár együtt sem képes egyetlenegy döntést meghozni. Ennek az volna a lényege, hogy azok a becsontosodott alku- vagy döntési struktúrák, amelyek eddig az elmúlt négy évben meghonosodtak, magának a szervezetnek a változása folytán alakuljan ak jó irányban. A mi biztosítási önkormányzataink nemcsak a járulékfizetők, a teherviselők önkormányzatai, hanem a különböző szolgáltatásokat igénybe vevők önkormányzatai is. Meggyőződésem, tisztelt képviselőtársaim, hogy most egy nagy lehetőséget szalaszt unk el, ha egy delegálásos, új felállási rendszerben szűkített önkormányzati képviselői számmal nem helyezzük új alapokra a biztosítási önkormányzatok összetételét. A magam részéről azzal sem tudok különösebben egyetérteni, hogy - mint ismeretes, vagy a té ma iránt érdeklődők tudják - az Érdekegyeztető Tanácsban részt vevő szervezetek voltak eddig is a biztosítási önkormányzatok delegáltjai, és a kormány általi előterjesztés szerint is ők maradnának. Majd mindazt, hogy a jövőben mi történjék a biztosítási ön kormányzatokkal, az Érdekegyeztető Tanács plénumán tárgyalták. Az én meglátásom szerint ez egészen egyszerűen érthetetlen és értelmetlen megoldás, hiszen pont azokra bízni a változtatás döntését, akikről ez szól, ez egy kicsit furcsa. Előre meg lehet jósol ni, hogy mi lesz az eredmény. Az Érdekegyeztető Tanács helye, szerepe a magyar jogrendszerben egyáltalán nem tisztázott. Nem tudjuk, hogy igazán kiket képviselnek, illetve az előző biztosítási önkormányzati választásokkor kiderült, hogy bizony akár fantoms zervezetekről is szó van vagy szó lehet, és ezt jó lenne elkerülni. Átmeneti törvény: szerintem semmi nem indokolja azt, hogy bármiféle átmenetiségben kellene gondolkodnunk. A helyzet mindannyiunk számára ismert. Jó néhány éve, hónapja görgetjük magunk elő tt ezt a problémát. Hiába hozunk egy átmeneti törvényt, semmire sem jó; csak még tovább fokozza azt a bizonytalansági érzést, amely minden változtatáskor vagy változáskor kötelezettségszerűen megjelenik. Ez a soksok százmilliárd forint egy kissé túl nagy kockázat egy olyan szervezet kezében, amelyik tudja, hogy nem igazi gazdája ennek a sok pénznek.
