Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 13 (269. szám) - Dr. Sepsey Tamás (MDF) - a földművelésügyi miniszterhez - "Van-e határa egy hivatali eljárás bürokratikus embertelenségének, avagy 52 évvel férje kényszermunkára hurcolása után mikor kapja meg az őt megillető kárpótlást egy 87 éves özvegy?" címmel - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. NAGY FRIGYES földművelésügyi miniszter:
3229 utasítás VIII. fejezete alapján kizárólag ön adhatott ki. Meg kívánom jegyezni, a sérelem sem akkor, sem most nem volt bizonyított. Fölteszem én is a kérdést, hogy akkor ön mint a kárpótlá si hivatal elnöke miért nem intézte el soron kívül ezt a kérdést. (Éljenzés, derültség és nagy taps a kormánypártok soraiban.) A rendelkezést az úgynevezett elnöki azonnali ügyintéző csoport - mely '94. augusztus 15éig működött - nem hajtotta végre. Az üg yiratot a személyi kárpótlási kérelmek, köztük az eredendően beadott és még akkor elintézetlen több mint százezer ügy intézésének meggyorsítása érdekében végzett általános és tételes vizsgálat során '94. december 21én iktatták. Ennek eredményeként születe tt meg '95. június 19én az elutasító határozat. Az Országos Kárrendezési Hivatal '95. június 19én meghozott határozatában Stregl Istvánné kérelmét elutasította; a határozat indoklása szerint a kérelmező néhai férje katona volt, ezért a '92. évi XXXII. tö rvény idevonatkozó rendelkezései alapján nem jár kárpótlás. A kérelmező az elutasító határozat ellen keresettel fordult a bírósághoz. Az ügyben a bírósági eljárás folyamatban van. Az említett kárpótlási igény elbírálására irányadó jogszabályok értelmében - amint az a tisztelt Ház és képviselő úr előtt is ismert - kárpótlás jár a személyes szabadságot súlyosan, 30 napot meghaladóan korlátozó, a szovjet szervek által történt kényszermunkára hurcolás, továbbá szovjet bíróság politikai indítékú ítélete vagy más szovjet hatóság intézkedése alapján végrehajtott szabadságelvonás miatt. E jogszabályi rendelkezés alkalmazásakor a szovjet hadifogságba esett katonát 1945. augusztus 1jétől kényszermunkára hurcoltnak kell tekinteni. (15.20) Az eljárásra irányadó jogszab ály pedig, mint ismeretes, úgy rendelkezik, hogy a fenti, mindkét sérelem elszenvedését a kérelmezőnek bizonyítania kell. Nevezett kérelme, valamint az említett jogszabályhelyek alapján az OKKH határozatában Striegl Istvánné kérelmét tévesnek minősítette, mint a néhai házastárs katonaként töltött ideje alatt benyújtott kárpótlási igényt elutasította. A téves minősítésen alapuló határozatának módosítására, vagy visszavonására azonban az OKKHnak ma már nincs lehetősége, tekintettel arra, hogy az államigazgat ási eljárás általános szabályairól rendelkező törvény értelmében erre csak a határozat közzétételétől számított egy éven belül lett volna jogosult. Striegl Istvánné az említett határozatot a tértivevény tanúsága szerint '95. július 30án vette át. Szüksége s megemlíteni, hogy helyes minősítés esetén a szovjet szervek által történt kényszermunkára hurcolás esetén ugyancsak elutasító határozatot kellett volna hozni, mivel az elhurcolásra semmiféle bizonyíték nincs. Az ügyben megkeresett Honvédelmi Minisztérium , Hadtörténeti Intézet és a múzeum központi irattára sem tudott adatot szolgáltatni. Erre figyelemmel nincs lehetősége az OKKH elnöke mellett működő társadalmi kollégium '97. január 23án kelt javaslatában foglaltak szerint a határozat saját hatáskörben tö rténő visszavonására sem. Ugyanakkor kétségtelen tény az is, hogy amennyiben a folyamatban lévő bírósági eljárás során helyt adnak Striegl Istvánné keresetének, az esetlegesen lefolytatásra kerülő új eljárás során is a kérelmezőnek kell bebizonyítania a ká rpótlási igénybejelentésben írt sérelem elszenvedését. A bírósági tárgyalást egyébként 1997. május 29re tűzték ki. Tájékoztatom képviselő urat továbbá arról, hogy Striegl Istvánné az iratanyagból megállapíthatóan nyugdíjkiegészítés, illetve nemzeti gondo zási díj megállapítása iránti kérelmet nem terjesztett elő. Tisztelt Parlament! Mérhetetlenül sajnálom, hogy ilyen szigorú jogi kitételeket kellett felolvasnom, de sajnos kénytelen vagyok azt mondani, hogy a jogot és az etikát ezekben az ügyekben szigorúan külön kell választani. Köszönöm a figyelmet, és kérem válaszom elfogadását. (Taps az MSZP padsoraiban.)
