Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 13 (269. szám) - Dr. Torgyán József (FKGP) - a pénzügyminiszterhez - "Miért szórják az állami pénzeket, pénzügyminiszter úr?" címmel - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
3214 Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valószínű leg képviselő úr nem volt itt ma a napirend előtti eszmecserén, amikor szintén belebonyolódtunk ezekbe a kérdésekbe, és ott az a kvázi egyezség született a két oldal között, hogy talán jó lenne, ha a gazdasági bizottság napirendre tűzné ezt az egész kérdés t viszonylag rövid időn belül; tudniillik ezeknek az ügyeknek a bonyolultsága olyan, hogy nem nagyon lehet ezekben a kétperces, egyperces, ötperces keretekben rendesen végigtárgyalni, hanem ehhez azért egy kicsit több időre van szükség. Szeretné m frakcióvezető urat emlékeztetni arra, hogy itt egy eszközvisszavásárlási garanciának a beváltásáról van szó - erről egyszer, talán az ülésszak kezdetén napirend előtt külön szóltam is , ami az eredeti privatizációs szerződésben szerepel, és ami arra ad egyfajta lehetőséget a Budapest Banknak, hogy bizonyos eszközöket azon a nettó értéken, ahogy a privatizáláskor a könyveiben szerepelt, visszaadjon, eladjon az államnak. Innentől kezdve a kérdés az, hogy az állam ezeket az eszközöket valóban tudjae olyan értéken értékesíteni, eladni, mint ahogy a valamikori könyvekben szerepelt, vagy nem tudja. Ha tudja, akkor ebből az egész tranzakcióból nincs veszteség, ha nem tudja, akkor ebből az egész tranzakcióból van veszteség. Nyilvánvaló, hogy a Polgári Bank eset ében világosan látszik, hogy ott van veszteség; a másik ügy esetében még nem tudjuk, hiszen ez majd az egész folyamatnak a végén fog kiderülni. Végső soron az egész ügyet úgy kell megítélnünk, hogy igen, a szerződés bizonyos pontjai szerint nekünk kell töb bletkifizetéseket a visszavásárlás kapcsán teljesíteni; de az is igaz, hogy még van bizonyos részvénycsomag, amit majd meg fognak tőlünk venni, szintén a szerződés szerint. Tehát továbbra is azt állítjuk, hogy a teljes tranzakció végkifejlete ezért nem nul la lesz, hanem egy pozitív szám lesz, és ezzel szeretném frakcióvezető urat megnyugtatni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Viszontválaszra megadom a szót dr. Torgyán József úrnak. DR. T ORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár úr azt mondta, hogy ez egy bonyolult tranzakció. Elhiszem, államtitkár úr, hogy önnek az, de nekem távolról sem, én ugyanis világosan látom az állami vagyon eltűnését, amint láttam azt a Bud apest Bank parlamenti vitája kapcsán is, amikor önök azt állították, hogy 12 milliárd forint vételár folyt be, és azóta kiderült, hogy semmi nem folyt be; legfeljebb annyi történt, hogy Bokros Lajos is joggal bekerülhet a Guiness Rekordok Könyvébe, mégpedi g a rendkívüli lazaságok és pénzügyi fegyelmezetlenségek és a büntethetetlenség kategóriájába. Úgy gondolom, hogy az eszközvisszavásárlási és egyéb kategóriákkal önök félre akarják vezetni a társadalmat. Az igazság az, hogy óriási állami pénzeszközök foly tak el, és önök felelőtlenül takargatják a helyett, hogy feltárnák a valódi felelősöket, hogy a felelősségre vonásuk megtörténhessen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Viszontválasz illeti az államtitkár urat. AKA R LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Az adófizetők ebben az országban körülbelül 400 milliárd forintot költöttek idáig arra, hogy a bankrendszert konszolidáljuk. Nagyon érdekes, hogy ebből a 400 mill iárdból egyetlenegy tétel érdekli a tisztelt frakcióvezető urat, nevezetesen egy tranzakció a Budapest Bankkal kapcsolatban. Ráadásul amiről most beszélünk - még egyszer aláhúzom , annak a végkifejlete végső soron nem az adófizetők pénzének költését, hane m az adófizetők vagyonának gyarapodását jelenti. (14.20) Nem áll meg egyszerűen a lábán az, amit ön mond.
