Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 13 (269. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
3179 DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP) : Köszönöm a szót. Tiszt elt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Néppárt nevében teljes mértékben egyetértek azzal, amit Karakas képviselőtársam a borhamisítással kapcsolatos problémákról mondott. Itt szeretném bejelenteni és aztán majd a felszólalásomban részl etesen is elmondani, hogy úgy érzem, a Magyar Demokrata Néppárt megtalálta a megoldást e probléma kezelésére, és Aszódi Ilona Katalin képviselőtársammal még a mai nap folyamán be fogjuk nyújtani a már elkészült módosító indítványunkat. (Taps.) ELNÖK (dr. F üzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Varga László képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. Őt soron követi majd Dávid Ibolya képviselő asszony, Magyar Demokrata Fórum. DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A büntető tö rvény nemcsak felsorolása a kihágásoknak, vétségeknek, bűntetteknek, de egyben egy társadalmi kórkép is, hogy mik azok a cselekmények, amelyek az állam rendjét, a társadalmi békét s a polgárok személyi és vagyoni biztonságát veszélyeztetik. Ha megnézzük a büntető törvényben felsorolt cselekmények fejlődését - szabadna mondani: visszafejlődését , akkor azt láthatjuk, nem olyan irányba megyünk, hogy jelentős bűncselekmények vagy kisebbek megszűnnek, hanem újabbak keletkeznek. Az útjelző tehát nem örvendetes, és a polgároknak nem ad nyugalmat sem. Ha egy pillantást vetünk az 1878. évi V. törvénycikkre, akkor kellemesen meglepődünk, hogy körülbelül 34 évig lényeges változás nem volt. Amik jöttek, azok sem annyira súlyos bűncselekmények voltak; a gazdasági életb en megjelent az uzsora, a tisztességtelen versengés, továbbá bizonyos fokig megjelent egy új fogalom is 1915ben, a közveszélyes munkakerülés. Ez azért érdekes, mert az akkori állapotokat mutatva jelzi, hogy mennyire humánus volt a társadalom, az igazságsz olgáltatás, hisz a maximális büntetése kétheti dologház volt. Meglepő volt és jó érzés az 1878. évi, 140 szakaszt tartalmazó büntető törvényben, hogy nincs politikai bűncselekmény, nem is ismerték, hogy ez egyáltalán létezik. Az egyesülés joga, a szólássza badság - amely később egy kicsit korlátozódott, az új sajtótörvényt azért kellett behozni, az 1914. évi XIV. törvénycikket , de a politikai bűncselekmények nem léteztek. Itt, sajnos, nagyon rossz fordulat következett be, amikor az 1921. évi III. törvényci kket meg kellett szavazni, ami az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szólt. Ez az első igazi, úgynevezett politikai bűncselekményeket elítélő törvény. Azonban ennek az eredete is nem 1878ból és az OsztrákMagyar Monarchiából jön, hanem jön a z 1919es három hónapos borzalmas, úgynevezett vörös forradalomból, amikor hosszú évszázadok óta először történt meg hazánkban, hogy ártatlan embereket összeszedtek és egyszerűen meggyilkoltak azért, mert nem fogadták el azokat az eszméket, amelyeket hirde ttek, vagy pedig az ő számukra ellenségesek voltak. Ügyvédjelöltként sokat mentem át a Lánchídon, a Nádor utcában voltam ügyvédjelölt. Mindig meglepetve láttam egy táblát, megálltam, ez volt rajta körülbelül, ha jól emlékszem: "Holán államtitkárt innen dob ták a Dunába." Természetes, hogy ez a '21. évi III. törvénycikk - ismétlem - következménye volt a '19es vörös forradalomnak. Azt is elmondom, mert ide tartozik bizonyos fokig, hogy ez volt az az év, amely életemnek azt a félelmet adta, amit úgy érzem, hog y soha elfelejteni nem tudtam, és nem is tudtam, hogy egyáltalán másik embertől félni kell. 1919 őszén a Fecske utca 34. számú házban laktunk egy nagyon szerény kis lakásban, s bátyámmal, aki technikus volt, kinn álltunk a ház előtt. A bátyámnak pirosfehé rzöld kokárdája volt. Odajött két micisapkás ember és azt mondta: Vedd le a kokárdát! A bátyám derék fiú volt, azt mondja, hogy nem veszi le. Közeledtek hozzá, akkor meghúzom a kabátját, azt mondtam a
