Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 12 (268. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
3108 kívántak intézni. Tekintve, hogy e javasolt törvénymódosítás nem valamilyen összefüggő ko ncepción alapszik, ezért észrevételeimet is ebben a csoportosításban teszem meg. A szakszervezeti érdekképviseleti szervek működésével, illetve tisztségviselőik védelmével kapcsolatos kérdések pontosítása kétségtelenül fontos és indokolt. De éppen a koráb ban elmondottak alapján a pontosítást nagyon megfontoltan kell végeznünk, mert a nem megfelelő fogalmazás kárt okozhat. A javaslat 2. §ában a munka törvénykönyve 21. § (1) bekezdésének módosítása előírja, hogy a válaszadást az államigazgatásban általános 30 napon belül kell megtenni a szakszervezetek észrevételei, javaslatai esetén. A fogalmazás azonban túl nagyvonalú, így veszélyeket rejt. A törvény 23. § (1) bekezdése feljogosítja az érdekképviseleti szervezeteket és szerveket, hogy a munkáltató jogelle nesnek bizonyuló intézkedései, mulasztásai esetén kifogást nyújthasson be. Természetes, hogy minden szakszervezeti szerv nem ezzel kezdi a problémák megoldását, hanem a jelzések alapján észrevételt tesz, magyarázatot kér. Ha a munkaadó tartja a 30 napos vá laszadási határidőt, biztos, hogy a szakszervezet kicsúszik a 23. § (2) bekezdésében foglalt egyhónapos határidőből. Pontatlan fogalmazás jellemzi a javaslat 5. §ában a törvény 34. § (1) bekezdésének módosítását is. A törvény eredeti szövegének megfelelőe n a munkaügyi miniszter kiterjesztheti az egész ágazatra a kollektív szerződést, ha azt a szerződéskötő szervezetek kérik. A feltételes mód éppen abból ered, hogy a megkötött kollektív szerződés nem biztos, hogy az adott ágazat minden munkaadójára kiterjes zthető - tehát mérlegelésnek van helye. A módosítás alapgondolata helyes, ugyanis az elmúlt években rohamosan csökkent a kollektív szerződés hatálya alatt álló vállalatok vállalkozásainak száma, de azzal a kiegészítéssel, hogy a megkötött szerződés egyes, széles körben alkalmazható részeit is ki lehet terjeszteni, kérdésessé válik a fenntartás a munkaügyi miniszter részéről. Helyesebb lenne olyan fogalmazás, hogy a szerződő felekkel való egyeztetés alapján végrehajtásra kerül a kiterjesztés. Az Európai Unió irányelvei korántsem újak. A bennük foglaltak csak fokozatosan épülnek be a törvényeinkbe. Tekintve, hogy a privatizáció gyakorlatilag a vége felé tart, ma már például a jogutódra vonatkozó irányelvi megkötések könnyen beültethetők. A javaslat általános i ndoklása is elismeri, hogy a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok már 1991ben törvénybe iktatódnak. Maga az ajánlás az 1991. évi IV. törvény 22. és 23. §ához hasonlóan időben többféle megoldást ajánl. (17.50) Ezt figyelembe véve a javasolt m ódosítás bizony visszalépést jelent. A jelenleg érvényben lévő jogszabály ugyanis kötelezővé teszi a fél éven belüli, nagyobb arányú létszámleépítés 3 hónappal korábbi bejelentését a munkaügyi központnak és az érdekvédelmi szerveknek, a 30 napon belüli lét számleépítés - a javaslathoz képest igen hasonló - szabályozása mellett. Aligha hihető, hogy az Európai Unió kívánalmaiból ered ez a változás, hiszen ez azt jelentené, hogy a munkáltató a létszámcsökkentést, a tömeges leépítést minden előrejelzés nélkül ha vonta végrehajthatja. A magyar gazdaság adott viszonyai között, az 1991. évi IV. törvény 23. § (2) bekezdésében foglalt munkaadói, munkavállalói egyeztetés még mindig reálisabb, mint a javaslat 12. § (3) bekezdésében szabályozott konzultáció. A hazai szaks zervezetek ugyanis nem elég erősek ma még ahhoz, hogy a létszámleépítési elképzeléseket lényegesen befolyásolni tudnák. A harmadik csoportba tartoznak az egyéb kiegészítések, mint például az Alkotmánybíróság által az 1995. évi LV. törvény függőben hagyott részeinek visszahozatala. Ezek egy részénél ugyancsak nem a logika, hanem a presztízsszempontok játszanak szerepet. Ilyen például a javaslat 12. pontjában a törvény 137. §ának módosítása, amely megszünteti az orvosi igazolás nélküli, évi egyszeri háromnap os betegszabadságot. Annak idején, 1995ben ugyan már elmondtam, de most kénytelen vagyok megismételni, hogy ez a változtatás több kárt okoz, mint hasznot. A törvény eredeti fogalmazása ugyanis logikus, végiggondolt volt: tekintettel az évente rendszeresen jellemző, hűléses
