Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 12 (268. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
3089 Tudniillik fel kell tennem a kérdést, igen tisztelt képviselőtársaim - és ez vona tkozik a másik, a kisebbik koalíciós párt képviselőire is : mit tettek önök három év alatt a nyugdíjasokért? Meredeken csökkent a nyugdíjak reálértéke - ezt meg tetszettek tenni. Akkor senki nem aggódott ebben a Házban, amikor a '95ös, '96os évben a nyu gdíjemelésnél megszavazták azokat az arcpirító felhatalmazási rendelkezéseket, amelyek alapján a miniszterelnök úr végrehajtotta a félszázalékos nyugdíjemelést. Tavaly 5 milliárd forintot takarított meg ez a kormány a nyugdíjasokon, mert nem osztotta szét a megmaradt összeget a nyugdíjasok között. Ennek az Országgyűlésnek a kormánypárti képviselői szó nélkül tudomásul vették, hogy 150 évi nyugdíjnak megfelelő végkielégítést kaphat egy egykori elvtárs. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő letelt ét.) Ezeken a dolgokon kellene változtatni, képviselőtársaim, és akkor lenne hitele mind a két kormányzó pártnak. Így nincs! Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, az MDF, a KDNP és az MDNP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Barsiné Pataky Etel ka frakcióvezetőhelyettes asszonynak, MDNP. BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP) : Tisztelt Ház! Sok érdekes gondolatot váltott ki Szekeres frakcióvezető felvetése. Meg kell hogy mondjam, nagy élvezettel hallgattam a válaszokat, és egyiketmásikat a leghatározotta bban osztja a Néppárt is. Hadd egészítsem ki ezt egy dologgal, nevezetesen azzal, hogy itt az expozéban egy utalást hallottunk a lakástakarékpénztárakról. Azt hiszem, ebben a Házban mindenki tudja, hogy januárban hiába várták, februárban hiába várták, már ciusban hiába várták, áprilisban hiába várták az emberek és a lakástakarékpénztárak, hogy elkezdhessék a működést. Egy olyan intézményről van szó, amelyről ugyan a törvényt meghoztuk ebben a Házban - azt sem könnyen , de amelynek a működését és a bevétel ét már ebben az évben megkérdőjelezi a kormányzat késlekedése, holott éppen ennek az intézményrendszernek a működését kellett volna elősegítenie. Azt hiszem, csak szakmai - és nem politikai - alapon talán esetleg várjuk meg, hogy ezek a lakástakarékpénztá rak elinduljanak, a törvényben rögzített munkájukat el tudják végezni, ténylegesen mutassanak fel eredményeket, ehhez tegye hozzá a kormány a szükséges állami támogatásokat, és azután osszunk rájuk új feladatokat. De mindezeknek a figyelembevételével érdek lődéssel várjuk azt, hogy a lakástakarékpénztárakra milyen újabb javaslatokkal fog előállni az MSZP frakciója. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, az MDF, a KDNP és az MDNP padsoraiban.) (16.10) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Akar László államtitkár úrnak. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a vita idáig sok mindenről szólt, de nagyon kis arányban arról, amit tulajdonképpen Szekeres frakcióvezető úr praktikusan felvetett. Tudniillik ő egy p raktikus javaslatot vetett fel, nevezetesen azt a valóságos problémát mondta el az életből, hogy valóban vannak olyan nyugdíjasok, akiknek nagyon nehéz a jövedelmi helyzetük, ugyanakkor van egy lakásuk, és valamiféle kiegészítő jövedelemhez tudnának jutni, ha ezt a lakást eladnák; olyan módon adnák el, hogy életük végéig valamiféle tisztességes járadékot kapnának. És ez az egész úgy valósulhatna meg, hogy kellő biztonságban lehetnek a vevőt tekintve - nem feltétlenül tisztán jogi értelemben, hanem pragmatik us értelemben , tehát egy olyan megbízható valakinek adhatják el a lakást, aki utána nem fogja kitalálni, hogy tulajdonképpen a használati lehetőség csak a lakás egy szobájára vonatkozik, és a másik két szobán hosszasan kell vitatkozni, hogy egy valódi él ethelyzetet mondjak.
