Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 6 (267. szám) - Dr. Szabad György (MDNP) - a miniszterelnökhöz - "Korlátozhatja-e a kormány és a szakszervezetek egyezkedése az Országgyűlés döntési jogát?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KISS PÉTER munkaügyi miniszter: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP):
3017 Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Néppárt az érdekegyeztetés híve. Ennek leszögezése nélkül is természetesen indokolt annak hangsúlyozása, hogy kívánatos, hogy a szakszervezeteket - s tegyük hozzá: a munkaadói szervezeteket - érintő kérdésekben a kormány tárgyaljon, sőt együttműködésre törekedjék velük, hiszen alkotmányunk 36. §a is kimondja, hogy "feladatának ellátása során a kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel". A kérdésfeltevés azonban - ha most a tu datformálás mozzanataira is figyelemmel vagyunk , úgy gondolom, mégsem indokolatlan. Hiszen tegnap például országos napilapban is szó esett arról és megjelent olyan nyilatkozat, amely a kormány és a szakszervezetek "megkötött alkujáról, megegyezéséről" be szél, a tbigazgatás rendszerének átalakítását illetően. Pedig jogszabályaink szerint ez kizárólag parlamenti döntéstől függ. Úgy gondolom, nem szerencsés, ha a közvéleményben olyan hangulatot támasztanak egyes, felelős helyről érkező nyilatkozatok, amelye k mintegy befejezett tényeket teremtenek, és ezek után a helyzet úgy alakulhat, hogy amennyiben a parlament tényleges döntést hozó állásfoglalása eltér a feltételezett vagy előre kijelentett megegyezéstől, akkor szinte békebontónak tűnik. Köszönöm. (Taps a z ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : A kérdésre Kiss Péter munkaügyi miniszter úr válaszol. Megadom a szót. KISS PÉTER munkaügyi miniszter : Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Képviselő Úr! A kérdésében elhangzottakkal, azok felfogásával jómagam egyetért ek. Egyetértek azzal, hogy szükséges és fontos - különösen az átmenet mai szakaszában - a társadalmi párbeszéd, a szociális partnerekkel való megegyezés, hogy tárgyalásos úton tudjuk a legfontosabb döntéseket előkészíteni, hisz erre nemcsak az alkotmány kö telez bennünket, hanem józan felfogásunk is annak érdekében, hogy hatékonyan tudjunk ezekben a kérdésekben a szükséges társadalmi támogatást is megszerezve előrelépni. Én úgy értelmeztem az ön hozzászólását, hogy nem mint lezárt ügyről szólt ezen kérdésről , hanem azt hangsúlyozta, hogy félreértésre adna okot, ha azt feltételeznénk, hogy a parlamentnek nincs ezen kérdésekkel dolga egyegy megegyezést, társadalmi párbeszédet követően. Magam is így látom ezt. A döntések előkészítéséhez szükséges a társadalmi p árbeszéd, amely nem helyettesíti azokat. Ebben az értelemben minden olyan nyilatkozat vagy újságcikk, amelyik félreértésre adhat okot, káros a demokráciára, az intézményrendszerre nézve. Képviselő úr, ugyanakkor hadd emlékeztessek egy 1992. évi vitára. Az előző kormány pénzügyminisztere az 1992. évi költségvetés vitája során maga kérte a parlamenttől - tekintettel arra, ahogy Kupa Mihály fogalmazott, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban töltötte az elmúlt egész hétvégét, valamint arra, hogy szavatartó ember , ha megkapják azokat a megállapodási javaslatokat, amiket az Érdekegyeztető Tanácsban kötött a kormány, akkor kérem támogassák, legalábbis ne ellenezzék azokat - mondta ő , hiszen ebben megállapodtunk és a megállapodást szeretném betartani. (14.50) Én mag am is ilyen felfogásban gondolom el a tárgyalásokat, a szakszervezetekkel és a munkaadók szövetségeivel kötött alkukat a későbbiekben. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Viszontválaszra megadom a szót Sza bad György képviselő úrnak. DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Örülök, hogy miniszter úr az alapkérdésben, nyilván a kormánnyal egyeztetett álláspont alapján, egyetért azzal, hogy ebben a kérdéskörben világosan kell áll ást foglalni. Lehet szólni arról, hogy a kormány javaslatai tekintetében
