Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 5 (266. szám) - A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - HEGYI GYULA (MSZP):
2947 Kolumbia, aho l a társadalombiztosítási önkormányzatokat teljesen megkerülve, csak és kizárólag a kormány és az általa kinevezett személyek irányítják a társadalombiztosítást. A vitában két vád hangzott el a kormánnyal szemben: az egyik az, hogy államosítani akarja a tá rsadalombiztosítást, a másik pedig az, hogy nem engedi, hogy államosítsák a társadalombiztosítási önkormányzatokat. Azt hiszem, ez a két vád pontosan kioltja egymást; őszintén remélem legalábbis, hogy józan gondolkodással ezt a következtetést lehet levonni . Nyilvánvaló, hogy az nem jelenti a társadalombiztosítási önkormányzatok államosítását, ha szigorúbb gazdálkodási követelményeket léptetnek életbe. Minden területen - magáncégnél, önkormányzatnál, állami intézményeknél - szükség van a jobb, szigorúbb, pon tosabb gazdálkodásra, és amennyiben a törvény ezt elősegíti, akkor szerintem az egész társadalom érdekeit szolgálja. Másrészt, hogy miért nem szüntetjük meg a társadalombiztosítási önkormányzatok autonómiáját, miért hagyjuk meg ezeket az önkormányzatokat, gondolom, ez következik abból, hogy olyan demokráciát akarunk, amelyben minél szélesebb módon kifejezésre jut az állampolgárok akarata. Ezért vannak helyi önkormányzatok, ezért van egyetemi autonómia, ezért van érdekegyeztetés, és ezért működnek társadalom biztosítási önkormányzatok is. Hangsúlyozni kell mindenképpen ebben a vitában - mert sajnos ez összemosódik a legtöbb kijelentésben, mind az ellenzéki pártok, mind más nyilatkozók részéről , hogy két társadalombiztosítási önkormányzat van Magyarországon: nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási. A nyugdíjbiztosítási nagyjábólegészéből jól működik, köszöni szépen, jól van, és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatra vetíteni az Egészségbiztosítási Önkormányzat hibáit, gondjait, problémáit, eleve nem tisztesség es eljárás. Ami az Egészségbiztosítási Önkormányzatot jellemzi, mindannyian látjuk, halljuk a működési zavarait. Meg kell azonban mondani, hogy a magyar egészségügy működési zavarai nem 1993ban keletkeztek, nem is 1990ben, amikor az előző kormány felállt . Aki például ismeri Ádám György jogász professzor ez irányú munkásságát, az tudja, hogy a '40es évek végétől, az '50es évek elejétől hogyan torzult el a magyar egészségügy, és ennek a következményeit számon kérni egy fiatal önkormányzaton nem tisztesség es, nem helyes. Ugyanakkor természetesen - hiszen a társadalombiztosítási alapok hiányát az állami költségvetésnek kell kipótolni - szükségesnek és fontosnak kell ítélni a nagyobb állami ellenőrzést, a nagyobb parlamenti és kormányzati ellenőrzést. A társa dalombiztosítási önkormányzatok, a végrehajtó munkát végző hivatalok és a kormányzat hármas viszonyát újra kell szabályozni. Amikor a törvény ezt teszi, akkor szakmailag fontos dolgot hajt végre. Igazságként ki kell mondani azt, hogy a működési költségek é s a társadalombiztosítási önkormányzatok által kezelt hatalmas, sok száz milliárd forintos összegek közti arány elfogadhatónak mondható. Nem hiszem, hogy ha fölállnának Magyarországon nagy számban magán nyugdíjbiztosítási intézetek, azoknál az apparátus mű ködtetése és az általuk kifizetett nyugdíj közti arány kedvezőbb lenne, mint a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat esetében. Ezért tehát a pazarlást, a visszaéléseket természetesen be kell mutatni, és meg kell büntetni az ezért felelősöket, de általában vissza élésekről beszélni akkor, amikor a működési kiadások arányaikban nem érik el más intézetek működési és kiadási költségei közti arányt, akkor nem helyes. A munkaadók mindig is, '93ban is delegálták a küldötteiket a társadalombiztosítási önkormányzatba. Ezé rt szerintem nagyon helytelen elv azt követelni, hogy a munkaadók továbbra is delegáljanak, a munkavállalók képviselőit pedig úgynevezett népszavazásszerű választáson válasszák. Hosszabb távon valószínűleg a leghelyesebb egy szociális választás lenne, amel yen valóban a járulékfizetők és csak a járulékfizetők választhatnák meg szakszervezeten, munkahelyen keresztül a társadalombiztosítási önkormányzatokat; a delegálás elve azonban mindenképpen ebbe az irányba mutat.
