Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 5 (266. szám) - A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSIKAI ZSOLT (SZDSZ):
2935 megvalósíthatók, ha a tagság kötelező. Viszont vitatható és úgy gondolom, még ezután is nagy vitát fog kiváltani az 5. § d) pontja, azaz a munkaviszony mellett folytatott könyvvizsgálati lehetőség megszüntetése, hisz a javaslat szerint a tagfelvétel fel tételei között szerepel, hogy a kérelmező munkaviszonyban legfeljebb a kamaránál bejegyzett könyvvizsgálói társaságnál vagy más kamarai tagnál állhat. Milyen érvek szólnak amellett, hogy a könyvvizsgálat csak fő tevékenységként legyen folytatható? Az, hogy így nagy, szakemberekkel jól ellátott cégek alakulhatnak ki. A szakmai kérdések megbeszélésére, konzultációra nagyobb lehetőség nyílik, a jelenleg már itt lévő nagy külföldi könyvvizsgáló cégekkel szemben hasonló magyar társaságok jöhetnek létre, és nagyo bb vagyoni háttér állhat a könyvvizsgálói cégek mögött. Az európai könyvvizsgáló szövetség követelményei között is fő tevékenységként szerepel a könyvvizsgálat. És vizsgáljuk meg, milyen érvek szólnak ellene! Ha csak fő tevékenységként folytatható a könyvv izsgálat, ez szűkíti a könyvvizsgálatot végzők létszámát. Ugyanakkor az auditálandó társaságok száma folyamatosan növekszik, hamarosan pedig - amikor minden kettős könyvvitelt kezelő társaság mérlegét auditálni kell - a vizsgálandó cégek száma ugrásszerűen megnő. Ez a korlátozás megszünteti a versenysemlegességet és a piacon indokolatlanul magas díjak alakulhatnak ki, különösen, ha néhány nagy cég végezné a könyvvizsgálatok zömét. A kamara nem korlátozhatja a piacralépés és a piacon való érvényesülés szabad ságát. Mivel az egyéni vállalkozásban végzett könyvvizsgálatot a törvényjavaslat lehetővé teszi, így szakmai konzultáció és szakmai háttér biztosítása szempontjából nincs különbség az egyéni vállalkozásként vagy a melléktevékenységként végzett könyvvizsgál at között. A szakmai hátteret, vélemények kialakítását, állásfoglalások kiadását egyegy vitatott kérdésben éppen a kamara feladata megoldani. A biztos anyagi hátteret, a könyvvizsgáló által esetlegesen okozott kár esetén a kötelező biztosítás hivatott ell átni. És végül, de nem utolsósorban: a szakmai munka színvonalát nem az határozza meg elsősorban, hogy fő tevékenységként vagy más munkaviszony mellett végzik. Nagy könyvvizsgáló cégek alkalmazottai is végezhetnek alacsony színvonalú munkát, és munkaviszon y mellett is végezhető magas színvonalú munka lelkiismeretesen, és természetesen mindez fordítva is, mint ahogy azt az eddigi tapasztalatok is bizonyítják. A szakmai munka színvonalát más eszközökkel lehet és kell is biztosítani, ahogy ezt maga a törvényja vaslat is tartalmazza: képzés, továbbképzés, ellenőrzés, etikai normák, stb. Fontos és pozitív eleme a javaslatnak a 29. §ban megfogalmazott függetlenség. Alapvető követelmény a könyvvizsgálók szakmai függetlenségének megőrzése. Ennek ellenére a törvényja vaslat 29. § (3) bekezdése szerint a kamarai tagot, azaz a könyvvizsgálót a bejegyzett könyvvizsgáló társaság szakmai vezetése utasíthatja. Ez teljesen ellentétes a 8. irányelv 27. cikkelyével, és ellentétes a gazdasági társaságokról szóló törvény 32. § (2 ) bekezdésével is, amely kimondja, hogy a könyvvizsgálót az e tisztségéhez tartozó tevékenysége körében munkáltatója nem utasíthatja. Ezért megfontolásra javaslom a könyvvizsgálói függetlenség csorbítatlansága érdekében a 29. § (3) bekezdéséből az erre von atkozó rész törlését. Végezetül szintén megfontolásra ajánlom a 64. § (1) bekezdésében foglaltakat. Szintén idézem: "A kamara felett a törvényességi felügyeletet a pénzügyminiszter (a továbbiakban: a miniszter) gyakorolja." A javaslat indoklása szerint ez egyrészt abból következik, hogy a pénzügyminiszter ad át a kamarának állami feladatokat; másrészt, hogy a könyvvizsgáló a számviteli dokumentumokat ellenőrzi, és a számvitel irányítása is a pénzügyminiszterhez tartozik. Mégis megfontolás tárgyát kell hogy képezze, hogy a kormány által a kamara feletti törvényességi felügyeletet a pénzügyminiszter helyett az igazságügyminiszter lássa el. Ez a következőkkel indokolható: a kijelölt miniszter valójában nem felügyeleti, hanem ellenőrzési jogosítványokat kap, te vékenysége csupán arra terjedhet ki, hogy a kamara alapszabálya és egyéb önkormányzati szabályzatai, valamint határozatai a hatályos jogszabályoknak és egymásnak is megfelelneke. A miniszternek ez a jogköre nem tekinthető jogorvoslati tevékenységnek, mert a jogszabálysértőnek tartott intézkedést nem változtathatja meg, hanem csak a bíróság előtti megtámadásra van lehetősége. A kamarának a
