Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 5 (266. szám) - Döntés napirendi javaslattól eltérő indítványokról - Az ülés napirendjének elfogadása - Az Országos Rádió és Televízió Testület 1996. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az Országos Rádió és Televízió Testület 1996. évi tevékenységéről szóló beszámolóról, az abból adódó feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együt... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP):
2928 Először azzal kezdeném, hogy ha jól figyeltem a mai vitát, a médiatörvényt és a médiatörvény megv alósítását senki nem támadta. Kritizálta a médiatörvényt, és nem hiszem, hogy egyetlenegy olyan képviselő vagy médiával foglalkozó szakember van az országban, aki azt mondaná, hogy ez a médiatörvény jó. Ez a médiatörvény nem jó. Hogy csak egy példát mondja k - amire Csapody képviselőtársam is kitért , hogy a pártoktól távol legyen. Sajnos, a médiatörvény megvalósítása nincs a pártoktól távol, ennek a médiatörvénynek az egyik legnagyobb hibája az, hogy ezekbe a kuratóriumokba pártok küldték az embereket, és pártérdekeket képviselnek a kuratóriumban, szerencsére jól kiegyensúlyozva, és hadd mondjam el a rossz megoldás jó oldalát: ötvenötven százalékban, tehát mindig kompromisszumra kell törekedni, és a kompromisszumok alapján működik valahogy - de nem szakmai lag, hanem politikailag - ennek a törvénynek a végrehajtása. (20.30) Amikor a kulturális bizottságban felvetettem, hogy a médiatörvényt módosítani kell, épp azoknak a hibáknak a végig nem gondolása eredményeképpen javasoltam, ami kiderült az ORTT jelentésé ből, kiderül a televízió jelentéséből - amely majd később kerül ide napirendre , hogy egy sor dolgot rosszul képzeltünk el, azt hittük, hogy sokkal gyorsabban megy. Ezt önkritikusan bevallja az ORTT beszámolója, önkritikusan bevallja a kormány is. Egy sor olyan kérdés, olyan jogviták merültek fel - és írja az anyag, hogy jogtörténeti vitává lehet most már minősíteni például a díjmegállapítás kérdését , amelyekre senki nem számított egy évvel ezelőtt vagy tizenvalahány hónappal ezelőtt. Ezeknek a módosítás ára persze sort lehetett volna keríteni, de most, a mai vita alapján is azt mondom, most már tényleg nem lehet. Mert nem arról szólt a vita, amelyet Csapody képviselő a végén elmondott, vagy ami Deutsch Tamás hozzászólásában is a végén kiderült, hanem egy politikai vitává alakult át, függetlenül a beterjesztett javaslattól, függetlenül a tényektől. Egy kemény politikai csatározásnak voltunk a tanúi. Azt gondolom, hogy tényleg a törvényhez most már nem szabad hozzányúlni, mert arra nincs ma lehetőség, hogy s zakmai alapon történő módosításra sor kerüljön. Amikor engem a bizottságban nagyon keményen leszavaztak abban, hogy a módosításról szót ejtsünk, akkor azt vettem ki - bár kritikusan és elsősorban a kormány tevékenységét kritikusan elemző hozzászólások volt ak , magával az ORTT jelentésével is és magával a médiatörvény megvalósításával is az ellenzéki pártok is úgyahogy elégedettek. Mert azt tartalmazza, hogy a megvalósulás útján van ez a törvény, és senki nem fogalmazott meg olyat, ami ma egy picit elhangz ott, hogy akár a kormány, vagy akármelyik kormánypárt olyan pressziót gyakorolt volna akár az ORTTre, akár az MTVre vagy a rádióra, hogy a törvény megvalósításával szemben tevékenykedjenek, a törvény szellemével szemben. Csapody Miklós azt mondta, hogy n e zárjuk le a vitát. Én azt mondom, nyugodtan lezárhatjuk. Mert az a vita, amely ma bonyolódott, az még bonyolódhat itt tovább is, mert jön a Magyar Televízió, jön a Duna Televízió és a Magyar Rádió. S a vita jelentős része azokról a kérdésekről szólt, hog y például fontos az arányos megjelenés. Bár senki nem tudott rá megoldást mondani, Deutsch Tamás azt mondta, hogy a hírértéken lehetne gondolkodni, de az sem jó. Természetesen, ha hírértékről beszélünk, akkor rögtön egy kormányzópárt megjelenése sokkal mag asabb arányú, mert neki vannak miniszterei, s a miniszterek szoktak megjelenni, fogadni, bezárni, megnyitni, átadni. Nincs igazából jó megoldás. Ezt most kell nekünk ebben az időszakban kiizzadni. Ki kell izzadni a kuratóriumoknak. Létre kell hozni a közsz olgálati szabályozást, mert akkor lehet majd ezt tetten érni. Akkor azok a kuratóriumok - amelyek erre fel vannak hatalmazva, hogy ezt figyelemmel kísérjék - értékelhetik, és nem annyira itt, a parlamentben. A parlamentnek elsősorban az a feladata, hogy a médiatörvény megvalósítását, általános megvalósítását kísérje figyelemmel, illetve a pártoknak az a feladatuk, hogy a beszámolók kapcsán az általuk küldött delegáltak munkáját értékeljék. Tehát azt gondolom, jó szívvel lehet mondani, hogy elfogadásra lehet javasolni ezt a beszámolót. Vitatkozom a költségvetési bizottság már nem jelen levő képviselőjével, mert valamilyen módon az
