Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 5 (266. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - VARGA MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ):
2875 Csak még egy momentumra szeretném felhívni a figyelmet: egy sokkal nagyobb exportszínvonalat képes a mai magyar gazdaság p rodukálni, mint mondjuk '94ben, hiszen kétszámjegyű exportnövekedés van azóta, és még számos összetevője van. Tehát a mai makroarányok mellett, ahol a fogyasztásGDParány is már körülbelül jónak tekinthető, valóban van esélye a fenntartható növekedésnek. (16.00) Ami az inflációmérséklést illeti: elméletileg igaza van a képviselő úrnak, azonban itt egy sajátságos magyar inflációs folyamatról van szó, ahol a strukturális árarányátrendeződésnek és a várakozásoknak óriási szerepük van az árak emelkedésében. Miután az energiaárak körülbelül a helyükre kerültek, miután a várakozások reálisan mérsékelhetőek, azt gondolom, igenis van reális esélye az infláció csökkentésének. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Varga Mihály frakcióvezetőhelyettes úrnak, Fidesz. VARGA MIHÁLY (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, olvasgatva a majálisról szóló beszámolókat, úgy tűnik, mintha a kormánypárti képviselőket valami indokolatlan kampányhangulat kerítette volna a hata lmába. (Moraj és derültség a kormánypártok soraiban.) Maga az Országgyűlés elnöke nyilatkozott úgy, hogy most már lehetőség van a gazdasági növekedésre; és a miniszterelnök úr is úgy nyilatkozott egy majálison, hogy a tavalyi félszázalékos nyugdíjemelés ut án jövőre már 3 százalékkal növekedhet a nyugdíjak reálértéke. Valóban igaz az a felvetés tehát, amit Kádár Béla képviselőtársunk tett, hogy mintha a Bokroscsomagnak valamiféle szobor állítása történne az elmúlt időszakban. Pedig ha figyelembe vesszük, ho gy milyen áron valósult meg ez a Bokroscsomag, azt hiszem, akkor nincs okunk semmiféle optimizmusra, hiszen közismert, hogy ez részben az állami vagyon eladásából, értékesítéséből történt - és még egyszer a gáz- és áramszolgáltató vállalatokat nyilván nem lehet eladni ; közismert az, hogy a Bokroscsomag egyik döntő lépése az egészségügyi és szociális ellátás megnyirbálása volt, a gyermeknevelési és gyermektámogatási rendszerek visszafogása; és az is közismert, hogy a reáljövedelemcsökkenés 1995ben 12 s zázalék, 1996ban pedig 4,5 százalékos volt, ami hozzávetőlegesen az 1950es évek első felének felel meg. Ha figyelembe vesszük azt, hogy akár a mostani kormányzati prognózisok is egy jelentős állami kiadáscsökkentéssel számolnak - többek között a mai híre k szerint a közoktatás és a felsőoktatás 3,5 milliárdos költségcsökkentésével , akkor azt hiszem, egyáltalán nem lehet arról beszélni, amit itt államtitkár úr mondott. Az infláció csökkentéséhez pedig továbbra is szükség volna egy olyan fajta társadalmig azdasági megállapodásra, amit önök 1994ben ígértek, és aminek egyelőre semmiféle feltétele nincs meg. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Soós Károly Attila frakcióvezetőhelyettes úrnak, SZDSZ. SOÓS KÁROL Y ATTILA (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindig nagy örömmel hallgatjuk - részben - Kádár Béla frakcióvezetőhelyettes úr fölszólalásait itt a teremben, mert nagyon sok szakmailag helytálló megállapítást tartalmaznak az általa elmondottak; de min dig belecsúszik valami, ami bizonyos meglepetést okoz, hogy pont tőle hangzik el. Most csak két példára szeretnék rávilágítani. Az egyik állítása az, hogy az állami vagyon 5 milliárd dollárral csökkent. Tisztelt Képviselő Úr! Az állam eszközei csö kkentek körülbelül annyival, amennyit mondott, a privatizáció következtében. Azonban ezt a bevételt a tartozások csökkentésére fordította az állam - következésképpen az állami
