Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 30 (265. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
2855 Nézzünk körül Ausztriában, Németországban, Olaszországban sokáig - most átmenet van, de remélem, ott is megoldódik a helyzet , Belgiumba n, Hollandiában, Luxemburgban, DélAmerikában, Chilében! Ha pedig azt vesszük figyelembe, hogy Spanyolországban egy kis keresztény párt, a Partido Popular a kereszténydemokrácia meghirdetésével, igaz egy karizmatikus jelenséggel, Jose Maria Aznar úrral, eg észen más és úgy érzem, hogy fejlődőképes Spanyolországot tud biztosítani; ugyanez Constantinescu, a Román Köztársaság elnöke, akinek a pártja szintén tagja a Nemzetközi Keresztény Uniónak, és még hozzátenném, hogy jelenleg Svájc elnöke, Arnold Koller úr i s kereszténydemokrata. Ha ezekhez hozzávesszük, hogy az Európai Uniót három nagy kereszténydemokrata, a német Adenauer, a francia Robert Schuman és az olasz Gasperi hozták létre, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a kereszténydemokrácia NyugatEurópát biztons ágban tartja, fejlődést hozott. Ugyancsak Chilének egyetlen nagy demokráciája, a kereszténydemokrata párt van ott is uralmon, 34 százalékkal. Meggyőződésem, hogy ha a második világháború után olyan szerencsések lettünk volna, mint NyugatNémetország, holot t mi, Magyarország sajnos a náci Németország áldozata vagyunk, akkor nálunk a Demokrata Néppártnak ma jelentős szerepe volna, amely 1947ben rendkívüli körülmények között és KeletEurópában egyedül mint keresztény párt megnyerte a választásokat. Ez a párt annak idején semmiféle állami támogatást nem kapott, semmiféle kedvezményeket, mint a koalíciós pártok, a kommunista párt, szociáldemokrata párt, Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt, és egyedül és kizárólag a választók bizalmából első lett. Ez azért is ú tmutató, mert úgy érzem, hogy az Országgyűlésnek és a magyar polgároknak is tudniuk kell, hogy a Demokrata Néppárt 62 képviselőjéből egyetlenegy sem hajtott fejet az önkénynek, egyetlenegy képviselő sem tagadta meg az eszmevilágát; vagy börtönbe kerültek, mint Mateovics Ferenc, aki 19 és fél évet ült, vagy száműzték őket, vagy különböző helyeken próbálták az életüket folytatni. Én azért említettem ezt meg, mert hiszen még a parlamentben ebben az évben, úgy érzem, lesz többször szó, hogy ötven évvel ezelőtt mit ért el a Demokrata Néppárt. Kizárólag egyet tartottunk szem előtt, azt, hogy a választóknak a szavazatait egy nemes kincsnek, bizalomnak vettük, amiért meg kell szolgálni csak eggyel, hogy a közérdeket szolgáljuk, a nép érdekét és a hazánkat. Nálunk ne m léteztek politikai hatalmi harcok, mert lenéztük mindazokat, akik a politikai hatalmat akár mániából, akár pedig megszállottságból, akár mint egy politikai kábítószert használva úgy érezték, hogy a hatalom fontos és nem pedig a nép érdeke. Bámulatos össz etartás volt közöttünk, megértettük egymást, kapuinkat kinyitottuk mindenkinek, aki a kereszténydemokráciáért akar harcolni, különböző vallású vagy állású személyek, mind nem voltak fontosak, csak egy, hogy a kereszténydemokráciát segítsen nekünk elősegíte ni. Ez az eszmevilág és szellemiség, úgy érzem, nemcsak a Kereszténydemokrata Néppártra, hanem az összes pártokra irányadó lehetne, mert a Demokrata Néppárt működése, 15 hónapos működése egy nagy fény hazánk politikai történetében. A külpolitikát illetően úgy az Antall, mint a Hornkormány jelentős erőfeszítéseket tesznek, de szabadjon azt megállapítanom, hogy az 1956os forradalom és szabadságharc olyan lehetőséget adott a magyar kormányoknak, amelyet csak elrontani lehetett. A Szovjetunió által megszállt országok közül egyedül a magyar ifjúság és a nemzet java fogott fegyvert a szabadságáért. Kétségtelen, hogy ez megszerezte nemzeti megbecsülésünket, amely ma is tart és mindaddig tart, amíg a szabadság és a függetlenség érdekében tett munka, szolgálat, ál dozat az embereknek példaképe lehet. Ezt erősítette meg Franciaország köztársasági elnöke Magyarországon 1997. januárban tett látogatásakor, január 16án a francia kultúrotthonban, amit szeretném, ha minden magyarnak nemcsak az emlékezetében lenne, hanem l akásaikban felírva lennének azok a megállapítások, amiket francia köztársasági elnöktől soha nem kaptunk, amikor azt mondotta, hogy 1957 januárjában, 40 éve véget ért az európai történelem egyik legerőteljesebb, egyik legszebb, egyik legtisztább forradalma ; a forradalom, amely központi szerephez juttatta Magyarországot mindazoknak a történéseknek a sorában, amelyek végül is romba döntötték a Szovjetuniót.
