Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 10 (243. szám) - Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BERREGI ISTVÁN (FKGP):
282 építésügyi szabályzatot, illetve a hatósági jogot. Ez a részleges szabályozási módszer viszont nagyon megnehezíti a jogalkalmazást. Nagyon sajnálatos, hogy nem változtat a jelenlegi módosítás azon a több évtizedes, sajátosan szovjet típusú, jogellenes szemléleten, hogy ha az építtető, a tervező vagy kivitelező, tehát az állampolgár téved, akkor azt keményen lehet szankcionálni - pénzbírság, kizárás stb. , viszont ha a hatóság téved, akkor az csak jóhiszemű lehet. Engedjenek meg egy példát: ha az új törvény szellemében valaki engedély híján beépíti t etőterét, mert például közvetlenül az építésznél maradó 20 ezer forintja után még körülbelül 60 ezer forintot kellene fizetnie az államnak - tervezési díj, tb, szja, áfa stb. , akkor bizony lehet, hogy ezt nem tudja vállalni, hiszen ezzel még plusz minteg y három ablak árát elveszíti az amúgy is gyenge kilátásaiból. Tehát amikor engedély nélkül építkezik, akkor az új törvény szerint a létrehozott érték még meg nem határozott százalékát - de nem egykét százalékát - büntetés címén kell befizetnie. Ezzel szem ben, ha mondjuk, a hatóság kiad egy építési engedélyt, amit csak a szomszédok fellebbezhetnek meg - ha egyáltalán eligazodnak szakmán kívül állóként a rajzokon és a törvényeken , akkor az jogerőre emelkedvén két hét múlva már a hatóság jóhiszemű tévedésén ek minősül, amit jóhiszeműen szerzett jogként már az építtetőtől sem lehet számon kérni, és ilyenkor a boríték a hatóság felé vastagodik: áfa, tb- és személyi jövedelemadómentesen. Javaslatommal a későbbiekben még vissza fogok e témára térni. Összegzéské nt tehát: ezt az óriási korrupciós lehetőséget a jelenlegi tervezet nemhogy megszüntetné, hanem sajnálatosan csak erősíti. A jogegyenlőség ilyen durva megsértésének törvényi lehetősége, például ennek a bentmaradása esetén még alkotmányügyi vizsgálatot is k ezdeményez esetleg a Kisgazdapárt. Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban néhány konkrét megjegyzést kívánok fűzni a javaslat egyes rendelkezéseihez. Az I. fejezet a törvény hatályáról rendelkezik, az a)k) pontig terjedő felsorolásból azonban kimaradt az é pített környezet alakítása és védelme körébe tartozó ellenőrzés és felügyelet. Esetenként indokolatlanul eltérő fogalmakat használ a javaslat ugyanarra a helyzetre vonatkozóan, így például a 2. § (1) és (12) bekezdése a "különleges" kifejezést használja, m íg az indoklásban ugyanarra a "sajátos" kifejezés szerepel. Célszerűnek tartanánk, ha az indoklás és a törvény szövege egységes szóhasználattal illetné ezt a törvényhelyet. A fogalommeghatározások körében a javaslat rögzíti a belterület fogalmát. Egyetértü nk azzal, hogy a belterület a település közigazgatási területének összefüggő beépítésre szánt, illetve beépítésre nem szánt területeket tartalmazó része. Ezzel szemben nem értünk egyet azzal, hogy a törvény ennek a területnek a nagyságát legalább 5 hektárb an határozta meg. E szabály alapján ugyanis gondot okoz az, ha egy település területe ennél kisebb, holott ismeretes, hogy hazánk területén sok apró település található. A javaslat más helyen, például a 19. §ban teljesen jogosan azt mondja, hogyha egy föl dterület hasznosításához építmény készült, az építmény ne legyen a földtől elválasztható - tehát helyrajzilag , ezek után, ha valaki például 10 hektáron épített tanyát, ami, ugye, szétválaszthatatlan, akkor régen 5 hektárnál nagyobb belterületnek tarthatj a őt a törvény. (Sic!) Javaslatom e probléma megoldására, hogy inkább a lakások számától tegyék függővé a belterület fogalmát, illetve azok bizonyos koncentrációját, dominanciáját nevezzük belterületnek; például 5 hektáron úttal stb. lehet 30 lakás is, ha nincs gazdaság, de lehet, hogy 100 hektáron van olyan módon tíz lakás, hogy ott a gazdaság is a meghatározó. A tervszerű településfejlesztés érdekében feltétlenül indokolt lenne annak törvényi rögzítése, hogy az önkormányzati településfejlesztési döntések mindenképpen egy településrendezési tervre épüljenek, ne lehessenek azok esetlegesen önös érdekek, szűk csoportérdekek, a közösség összességét károsan érintő döntések. Ugyancsak a pontatlan fogalmazásra utal a törvény 5. §ának (2) bekezdése, mely egyes, s ajátos építményfajtákra vonatkozik. Ennek az a veszélye, hogy a hatóság dönti el azt, hogy mi minősül sajátos építményfajtának, és ennek alapján kerül sor a döntés meghozatalára. Célszerűbb lett volna a
