Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 30 (265. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Pál László (MSZP) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. FARKAS GABRIELLA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ adatvédelmi biztos, a napirendi pont előadója:
2800 az ügyf orgalom egészében tulajdonképpen még rosszabb az arány, de ez a korrekt összehasonlítás , akkor az összes panasz 72 százaléka érinti az adatvédelmet, és 13 százaléka szól az információszabadságról, vagyis az állam átláthatóságáról. Ugyanakkor meg kell mon danom, hogy ez az arány egyébként nálunk sokkal polgárosodottabb társadalmakban, NyugatEurópában is meglehetősen hasonló, tehát néhány százalékpontnyi különbség van a két szabadságjog között. És azt is hozzá akarom tenni, hogy nagyon helytelen lenne, ha a két szabadságjogot egymással szemben valamiképpen kijátszanánk; és azt semmiképpen nem mondanám, hogy az információszabadság iránti igény valamilyen magasabb rendű polgári igény lenne, mint a személyes adatok védelmére vonatkozó állampolgári igény. Azonba n meg kell mondjam, én minden erőmmel lobbyzom azért, hogy az információszabadság értékeit képviseljem a magyar társadalomban, bátorítsam az állampolgárokat és hozzáteszem: az újságírókat is, hogy mindenképpen használják ki az információszabadság törvény a dta lehetőségeit, forduljanak az adatvédelmi biztos irodájához, illetőleg bírósághoz is, indítsanak pereket; egyébként ezekben az ügyekben már az első ítéletek megszületőben vannak. Az információs jogok érvényesülése igen éles fényt vet egy alapvető, mondj uk így, társadalomlélektani, de ugyanakkor bölcseleti kérdésre is: nevezetesen arra a kérdésre, amit én úgy fogalmaznék meg, hogy a rend és a szabadság hamis dilemmája. Erről a kérdésről én nem óhajtok - és természetesen ez egyáltalában nem is feladatom - valamiféle jogbölcseleti fejtegetésbe bonyolódni, csak azzal szeretnék megelégedni - és ebben a tekintetben szeretném az önök támogatását is kérni, és szeretném rá a figyelmüket is felhívni , hogy az én hivatali tapasztalatom szerint ez a szembeállítás v alójában teljesen hamis. Tehát amikor a magyar társadalmat az elé a választás elé állítanák, amely úgy szólna, hogy a szabadságjogok korlátozásával kellene fellépni például a bűnözés ellen, ez helytelen gondolkodást, egy gondolkodási hibát jelez. Az én öss zes eddigi esetemben, amelyekben ezekkel a kérdésekkel szembekerültem, és azt tapasztaltam, hogy a suszter maradjon a kaptafánál - természetesen csakis az információs jogokkal kapcsolatos gyakorlatról beszélek , tehát minden olyan esetben, amikor azt tapa sztaltam, hogy akár a rendőrség, akár például a titkosszolgálatok egyfajta totális adatgyűjtési tevékenységbe kezdenek - legyen szó akár drogbetegekről, terhes nők utáni kutakodásról, jogosulatlan nemzetbiztonsági ellenőrzésekről , ez társadalmi célok ált al nem igazolható magatartás. Tehát nincs arról szó, hogy a jog eszközével bármit is vissza kellene vennünk a szabadságból; és ha ezt megtesszük, akkor nagyobb lesz a biztonság. Ahhoz tehát, hogy ezt a kísérletet megpróbáljuk, legalábbis azt kellene bizony ítania például a rendőrségnek, hogy az összes rendelkezésére álló lehetőséget kimerítette a bűnözés elleni harcban. Amíg ezt nem teszi meg, addig javaslom, hogy az ilyen javaslatoktól kíméljük meg a magyar társadalmat; nem mondom, hogy ilyen javaslatok exp licit módon megfogalmazódnak, de hogy a levegőben vannak, abban viszont biztos vagyok. Sőt hadd fűzzem tovább ezt a gondolatot abban a vonatkozásban, hogy éppenséggel a bűnözés elleni harc - amely nagyon fontos - jogkiterjesztéssel is történhet. Tehát bizo nyítani tudom - és aki a jelentésemet elolvassa, nagyon remélem, hogy meggyőzhető erről , hogy nagyon sok kiváló rendőrt lehet pótolni egy olyan közélettel, amely közéletben az információszabadság értékeit komolyan vesszük. Ugyanis korrupció természetesen minden társadalomban van - talán a magyar társadalomban több, mint ami elviselhető lenne, vagy mondjuk, amellyel kényelmesebben együtt tudnánk élni , de a korrupciós bűncselekmények, vagy hogy pontosítsak: legalábbis bizonyos fajta korrupciós bűncselekmé nyek kockázatát nagyon nagy mértékben megnehezíti egy olyan közélet, ahol az információszabadság, tehát a közérdekű adatok elérhetősége teljesen biztosítva van. A hivatali tapasztalataim egyébként azt mutatják, hogy egyrészt az kiderült, miszerint a magyar társadalom érzékenysége a személyes adatok védelme tekintetében erősebb, mint az információszabadság tekintetében; másrészt pedig folyamatosan növekszik az adatvédelmi biztos hivatala iránti társadalmi érdeklődés. Az első töredékévben - amely gyakorlatila g és elméletileg a
