Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 29 (264. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
2786 kifogásolható. Rendben van, tegyünk így, de akkor aki ezt állítja, maga járjon elöl jó példával! Ha arra gondolok, hogy 1989ben az akkori Csehszl ovákia és Prága sem volt éppen a politikai demokrácia mintaképe, mintapéldája, akkor az is eszébe jut az embernek, hogy 1989ben magyar ifjúsági szervezetek képviselői bizony elutaztak Prágába, és ott, azon a rendezvényen, az akkori, az ottani történésekke l alapozták meg azt a későbbi politikai karrierjüket, amely mind a mai napig tart, és éppen felfelé ível. Vagy egy másik dolog: a követségi fogadásra szóló meghívást sem lett volna kötelező elfogadni; senki nem köteles magát alávetni ilyen kényszernek. Ezt megelőzően is lehetett volna kifogásokat támasztani, ha vannak ilyenek. Vagy pedig: feltételezve, hogy magyar fiatalok, egyes szervezetek képviselői mégis el akarnak utazni Kubába, miért akarjuk őket megfosztani attól a lehetőségtől, miért nem adjuk meg s zámukra azt a jogot, hogy esetleg ők is pont ott, a helyszínen olvassanak fel nyilatkozatokat, fejezzék ki véleményüket annak az országnak a politikai berendezkedésével kapcsolatban. Mindezeket a helyszínen elmondani talán nagyobb hatással bírna, mint ezek et a megnyilvánulásokat egy követségi fogadás szolid, ugyanakkor zárt eleganciája közepette megtenni. Jó - mondhatja valaki , tegyünk különbséget a lakosság, és tegyünk különbséget egy adott politika prominensei között. Igen, ez így van, ezt valóban meg i s kell tenni. De akkor óhatatlanul eszünkbe jut, hogy hogyan lehetséges, hogy például nem kisebb személyiség, mint II. János Pál pápa fogadta az elmúlt év folyamán Fidel Castrót, a kubai állam vezetőjét; mert azt hiszem, hogy nemigen motiválhatta őt semmif éle kényszer arra, hogy erre találkozásra sor kerüljön, hogy ezt a lépését megtegye. Azt hiszem, hogy amikor erre a találkozásra sor került, akkor a pápát nem a vendég személye befolyásolta, nem is az általa reprezentált rendszer, hanem az, hogy ő mégis eg y országnak, egy államnak a vezetője, és ebben az államban - mint egyébként más latinamerikai országokban is - a lakosság jelentős része hívő katolikus, akkor is az, ha éppenséggel ezt nem gyakorolja vagy gyakorolhatja olyan formában, mint ahogyan esetleg azt a lelkiismerete szerint tenné. Summa summarum úgy gondolom, hogy mindez a polémia, ami ennek az eseménynek a kapcsán az elmúlt héten kibontakozott, inkább motiválódik a politikai tőke kovácsolásának szándékával, semmint egy objektív vélemény kifejtésé re törekedve. Gondolom, hogy talán nem volt a legszerencsésebb ez az ürügy ezen érvek elmondására, melyeket a múlt héten hallottunk. Visszatérve mondanivalóm elejére: attól, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban 1973ban VITet rendeztek, a történelem k ereke még nem állt meg. Végbement a német egyesülés, az az állam, amelyik annak idején ezt a rendezvényt tartotta, megszűnt. Pedig az a rendszer keleteurópai formációk tekintetében sem volt egy akármilyen rendszer. Ugyanígy attól, hogy Kubában ez évben VI Tet tartanak, úgy gondolom, hogy elhamarkodott közvetlen összefüggést keresni ezen rendezvény, illetve a kubai rendszer perspektíváinak dolgairól. Ha ebben az évben a szigetországban megtartják a VITet, akkor - én azért úgy gondolom , az több lesz, mint a Florida felől fújó balzsamos szélben Varadero homokján sütkérezve Cuba Librét szürcsölgetni. Ott az előzetes hírek szerint 140160 ország fiataljai fognak részt venni; lehet, hogy néhány magyar politikai és ifjúsági szervezet képviselői nem éreznék ott jól magukat. De azt hiszem, hogy Kuba lakossága és fiataljai számára - éppen helyzetüknél fogva - öröm és megtiszteltetés lesz az, ha erre a rendezvényre sor kerül. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek fényében talán egy a tanulság: ne ítéljünk elhamarkodot tan! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoriban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces reagálásra megadom a szót... - nem adom meg a szót. Tisztelt Országgyűlés! Bauer Tamás frakcióvezetőhelyettes neve szerepelt a képernyőn, ezért gondolta m, hogy szólni kíván. (Bauer Tamás nemet int.)
