Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 29 (264. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ):
2781 korrigálandó azzal a dohánygyárak által sokszor panaszolt állítással, hogy Magyarországon a dohányfogyasztás növekvő része a feketegazdaságból kerül ki, és egyszerűen nincs benne a statisztikákban. Azt gondolom, hogyha egyetértünk azzal, hogy valami korlátozás indokolt lehet, akkor a kérdés az, hogy hol és miképp. Az egyik lehetőség, amiről sok szó esik itt: a tartalmi korlátozás, hogy ilyen tartalmú, olyan tartalmú dohányreklám. Én nem vagyok ennek ellene, de azért igazán nem hiszek benne, és mindenki tudja, hogy minde n ilyen tartalmi kikötés megkerülhető, kijátszható, vagy legalábbis nagyon sokféle. Én azért azt gondolom, hogy az egyetlen hatékony korlátozás, ha bizonyos reklámhordozóknál vezetünk be tiltást, ha egyáltalán akarunk korlátozni. Ha egyáltalán akarunk korl átozni, akkor azt kell megkeresni, hogy hol és miképpen. Elmondtam már az általános vitában is: abban egyetértés van, hogy a rádióban, a televízióban lehetőleg ne legyen, dohány ugye nem; abban is egyetértés van, hogy az írott sajtóban lehessen. Hozzátesze m, hogy egyetértek azzal a - Molnár Péter által is elismételt - 25. pontban szereplő javaslattal, hogy a hátlap az ne legyen címlap, és ezáltal a hátlapot szabadítsuk föl ebből a szempontból. De azt gondolom, hogy az egyetlen igazi kérdés a szabad tér, és azok az érvek, amiket itt már sokszor elmondtuk, hogy miért ne legyen szabad téren, ezek az érvek elég nyomós érvek, és a késői időpont az, ami miatt ezt nem fogom elismételni. Ez a 200 méterrel való játék szerintem is - mint ahogy sokan elmondták - mulats ágos és nem igazán hatékony. Ha valóban akarunk korlátozni, akkor szabad téren kell általában megszüntetni a dohányreklámot. Az én javaslatom annyiban tér el itt Béki Gabriella és Csehák Judit javaslatától, hogy én azt javaslom, hogy csak égetett szeszes i talra vonatkozzék, és beleveszem a tömegközlekedést is. Tehát a bor- és sörreklámot lehetővé tenné az én javaslatom. Azt hiszem, hogy ez egy olyan megoldás, ami szerintem elfogadható, meghagy a dohány- és alkoholreklám számára egy elég jelentős területet. Még egy megjegyzés hozzá: ha megnézzük a szövegben a "szabad tér" definícióját, akkor abban a sporttelep nincs benne. Tehát a sporttelep automatikusan kikerül a korlátozásból, ott szabad. A nemzetközi versenyt azért érdemes hozzátenni, hogy a szabad téren rendezett nemzetközi verseny is, ha úgy tetszik, föl van szabadítva. Tehát megmarad elég sok tér a dohány és az alkoholtartalmú ital reklámjára akkor is, hogyha azokat a módosító javaslatokat elfogadjuk, amelyek a szabad téren korlátozni kívánják, illetve meg kívánják tiltani. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megkérdezem képviselőtársaimat: ki kíván kétpercest? Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bretter Zoltán képviselő úrnak, SZDSZ. BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ) : Tiszt elt Elnök Úr! Két vonatkozásra szeretnék visszatérni mindabból, amit Bauer Tamás elmondott, és egy kicsit meg szeretném pörgetni az érvelését. Ugyanis ő azt mondja, hogy vegyük a rádiótelefont. A rádiótelefonokkal kapcsolatos reklámok nyilván mindenképpen fogyasztást növelő reklámok is, és nagymértékben fogyasztást növelő reklámok. Azt most tegyük félre ebben a dologban, hogy ez a dolog egy csomó más kérdéssel kapcsolódik össze, például azzal, hogy a rádiótelefonok fogyasztását azért lehet ösztönözni, mert hiány van bizonyos mértékben, mondjuk, telefonokban, vagy legalábbis van egyfajta verseny a rádiótelefonok és a nem rádiótelefonok között. Emlékezzünk vissza, hogy a rádiótelefonoknak azért van ma Magyarországon nagyobb elterjedtsége, mert egész egyszerűen ebben egy hiányt pótolt akkor, amikor megjelent Magyarországon. De nem ez a lényeges, hanem az a kérdésem, hogy vajon ugyanaze a helyzet egy rádiótelefonnal, mint egy dohánnyal. Hogy vajon a rádiótelefon reklámja mennyiben kapcsolódik össze morális tarta lmakkal, és mennyiben kapcsolódik össze a dohányreklám morális tartalmakkal. Itt azt kell mondanom, hogy Bauer Tamás sokkal jobban bízik a reklámok morálistartalomhordozásában, mint én magam. Mert én azt mondom, hogy nem a reklámok
