Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 29 (264. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP):
2637 DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP) : Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Csak csatlakozni szeretnék az eddig elhangzottakhoz, s reményemet kifejezni, hogy a Világosi Gábor által jelzett törvényes rendezés nem késik sokáig. Három dologra azért kiegészítésként szeretnék utalni. Meggondolandónak tartom: vajon a közterületfelügyelőség, amely rendészetünkben á ltalában helyét keresi, mennyiben terjeszti vagy terjesztheti ki feladatkörét a temetőkre; ez az első, amit szeretnék megjegyezni. Ezzel kapcsolatos az, hogy legyünk tisztában azzal, hogy a temetőket sem kíméli meg a bűnözés: a lopás, rongálás a sírkövektő l a frissen elültetett virágokig terjed. És egy harmadik: nagyon sok, gyakran idős ember bolyong köztemetőinkben - utalok a legnagyobbra, tehát a rákoskeresztúrira - amiatt, mert a parcellaszámozás valamiféle anciennitás nyomán nagyon következetlen, illetv e a parcellák sarkain nincsenek meg következetesen a parcellajelző számok; ebből nagyon sok bonyodalom, keserűség fakad. Köszönöm szépen. (Taps az MDNP padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Kérdezem, hogy kíváne még valamelyik f rakció reagálni. (Senki sem jelentkezik.) Jelzés nem érkezett. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Dr. Homoki János úr, Független Kisgazdapárt, "Hogyan tették tönkre a kormányok a hazai ipart és a kisvállalkozókat?" címmel. Megadom a szót. D R. HOMOKI JÁNOS (FKGP) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánkban az ipar és vele a munkahelyek védelmének és támogatásának évszázados tradíciója volt. A múlt század közepén, 1844ben Kossuth hívta életre a Védegyletet, amelynek jelszava: Támogasd a hazai ipart! - mely jelszót megértve a polgárság büszke volt arra, hogy honi árut vásárolt; mert tudta, hogy ezzel az egész nemzet felemelkedését szolgálja. A régi jelszó ma is parancsolóan érvényes erejű, talán aktuálisabb, mint annak idején v olt. A jelenlegi és az előző kormányok teljesen hibás privatizációs és gazdaságpolitikája következtében a nemzetgazdaság egészét hosszú távra sújtó intézkedéseket tettek, melyek következményei az ország lakosságára nézve tragikusak. A kiépült és a hazai pi acon meghatározó szerepű kereskedelmi hálózatokat külföldi vállalatoknak adták el, ezzel a hazai kereskedelmet, a fogyasztói piac befolyásolási és szabályozási lehetőségét külföldi monopóliumok kezére juttatták. A hazai nyersanyagbázisra alapozó iparágakat , ezen belül elsősorban az élelmiszeripart szintén külföldi tulajdonba adták, egyes esetekben - például étolaj, dohány, cukor, sör s a többi - a hazai kapacitások egészét egy kézbe adták, így a piac kontrollálásán túlmenően a hazai termelőket is a külföldi eknek szolgáltatták ki. A jövedéki ipar eladása ellentmond a nemzeti hagyományoknak, de a józan észnek is. Ezek a történelem folyamán királyi privilégiumok voltak, és biztos bevételi forrást jelentettek a kincstárnak. Az energiaipart úgy adták külföldi tul ajdonba, hogy még a folyamatosan növekvő nyereségre is szerződéses kormánygaranciát biztosítottak a hazai fogyasztók háta mögött és kárára. A bankszektort közpénzekből őrületes összegekkel támogatták. Ezt követően gyakorlatilag ingyen játszották át külföld i kézbe, megteremtve ezzel a hazai tőkepiac külföldi egyeduralmát. Az egyéb stratégiai fontosságú szolgáltatásokat - víz, csatorna, egészségügyi objektumok - felelőtlen intézkedéssorozattal szintén külföldi monopóliumok tulajdonába adták. A szakmai elitet, a jól képzett, tradicionális szakmunkásgárda zömét foglalkoztató iparágakat - gépgyártás, mezőgépgyártás, műszergyártás, optika, járműgyártás, elektronika, vegyipar, gyógyszeripar - szintén külföldi kézbe adták, vagy lezüllesztették, és teljesen megszünte tték. A külföldiek célja az esetek nagy többségében nem a hazai termelés technikai fejlesztése és volumenének növelése, hanem a visszafogás és az alacsony nívójú, kisigényű termeltetés, miközben a magyar munkavállalók tömege munkanélkülivé vá lt. Mintegy félmillió regisztrált munkanélküli él az országban, félmillió azon munkanélküliek száma, akik már munkanélkülisegélyt sem kapnak,
