Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 28 (263. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A helyi önkormányzatok 1997. évi új, induló címzett támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POZSGAI BALÁZS (MSZP):
2613 ber uházási igény nem kapja meg a támogatást, az megpróbál érvelni ezekkel a módokkal is. Ilyen szempontból ezt természetesen fontosnak és jónak is tartom. Bár ugyanezt a vitát megtehettük volna egy bizottsági ülés keretében, ott is hasonló elánnal és súllyal vitathattuk volna végig az indítványokkal kapcsolatos véleményünket. Egy biztos, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselői is nagy fontosságot tulajdonítanak a címzett támogatások odaítélésének. Elég, ha csak arra hívom fel a tisztelt parlament figyelmét, hogy 146 egyéni képviselőt ad e párt gyakorlatilag, és ha úgy veszem, hogy ezzel szemben 91 új címzett támogatás kapja meg a támogatást, akkor egy csomó képviselőtársunk élheti azt meg, hogy az őáltala támogatott indítvány nem kapta meg a megfelelő támogat ottságot. Egy tény, hogy 1991 óta vitatjuk a címzett támogatásokat, beépült az önkormányzatok mechanizmusába, számítanak rá, de az is tény, hogy ezeknek a beruházásoknak olyanoknak kell lenniük, hogy ne teljesíthetetlen beruházások jöjjenek létre; és ez az elmúlt évek tapasztalatai, a címzett támogatásoknak éppen az általunk 1994ben megváltoztatott rendszerével, az ígérvényes rendszernek a megváltoztatásával jutott oda, hogy ma arról beszélhetünk, hogy van arra forrás és lehetőség, hogy új induló címzett t ámogatásról beszélhetünk, még ha ennek az ez évi mértéke az új indulókkal kapcsolatban is csak 2 milliárd forint. A fontossága az egész rendszernek - ezt nem vitatja senki , hogy több mint 300 milliárd forint értékben jutottak állami forráshoz az önkormán yzatok, és ez több mint 6000 önkormányzati beruházást jelent ebben a dologban. Pozitívnak ítéljük meg azt a folyamatot is, hogy a címzett támogatásoknál a lemondással felszabaduló összegek 1996ban újra bekerültek a rendszerbe, hiszen nem is olyan régen, e bben az évben, tél végén vitattuk önálló képviselői indítványként a lemondásból felszabaduló összegek újbóli felhasználását, még ha ez bizonyos beruházásoknál, kórházi rekonstrukcióknál tartalmilag is módosítást jelentett az önkormányzatoknál, de ezzel a f olyamattal mindenképpen el tudtuk érni, hogy olyan beruházások jöjjenek létre, amelyek befejezett beruházások lesznek, és a lakosság ilyen értelemben ezt igényelheti. Ha arra is figyelemmel vagyunk, hogy politikai síkon egyrészt kemény vitáink vannak a kór házi ágyszámcsökkentésekkel kapcsolatban, néha a kórházbezárásokkal kapcsolatban is, ugyanakkor a másik oldalról - e támogatási rendszer eredményeképpen - új kórházi ágyak létesülnek, új kórházi műtőblokkok készülnek és indulnak el, ezzel is szolgálva azt a lakossági igényt, amely egy fejlettebb rendszer működtetését kívánja. Fontosnak tartom kiemelni azt, hogy maga ez a törvényjavaslat, amelyik előttünk fekszik, többszöri egyeztetés után kerül a tisztelt parlament elé. Én nem vitatom azt, hogy ha holnaputá n valakik újabb személyekkel próbálnák megtölteni az elbírálás rendszerét, elképzelhető, hogy bizonyos helyeken más eredményeket hoznának ki; mint minden ilyen, ez a 90 új induló céltámogatott beruházás is egy jól megfontolt kompromisszum, de szakszerűség eredménye is. Való igaz, hogy amikor arról beszélünk, hogy 287 igény érkezett és ebből 197 elutasításra került, sokkal több az, amelyik ma nem támogatható. Mindig a forrásoldal az, amit az ember ezekben a kérdéskörökben keres, és valójában össze lehet hozn i a költségvetéssel, de ha csak arra utalok, hogy mindabban, amelyről képviselőtársaim is szóltak, hogy magának ennek a címzett és céltámogatási rendszernek a keretösszegét is 35ről 39 milliárdra tudtuk megnövelni, szóba került a területfejlesztés kérdésk öre; a kiegyenlítő eszközöket 5 milliárdról 8,2 milliárdra tudtuk megemelni. Ezek valóban olyan pénzek, amely egyrészt pozitívak, ha százalékban fejezem ki, akkor ez nagyobb mértéket jelent, de volumenét tekintve valóban kevés arra a célra és címekre, amel y természetes igényként a mai önkormányzati rendszerben jelentkezik. Sokat vitatjuk azt a kérdéskört, amikor Budapest és a vidék kérdését vetjük fel, hogy miért Budapest és a nagyvárosok kapnak. Én nem védem ezt a rendszert, de olyan értelemben sem támadom , hogyha viszont belegondolunk abba, hogy a lakosság döntő része, 65 százaléka a városokban és a fővárosban él, akkor ilyen módon is figyelni kell erre a rendszerre, és meg kell
