Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak

1997. április 28 (263. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Tóth István (MDF) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):

2580 ezt, amikor az Egészségbiztosítási Pénztár az egészségügyi intézményekkel a finanszírozási

szerződést úgy kötötte meg, hogy természetesen csak a költségvetési törvényben található összeg

erejéig fizethet. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ha összeadjuk a béremeléssel megemelt havi összegeket, akkor ez

a költségvetés körülbelül szeptemberig elegendő. Gondolkozzanak el, tisztelt képviselőtársaim, miről szól ez a levél! Mit szeretne elérni a

pénzügyminiszter és a népjóléti miniszter: mit is tegyenek az önkor

mányzatok? Vajon az

önkormányzatoknak kötelességük finanszírozni a betegellátást? Vajon akkor a

társadalombiztosításnak mi a feladata? Vajon ha a kormány előre átláthatóan alultervezi az

egészségügy költségvetését, akkor az a feladat, hogy az önkormányzat

nevezzen ki biztost a kórház

élére? És mi lesz a feladata ennek a biztosnak? Tisztelt képviselőtársaim, elgondolkodtake ezen? Ki lehet az, aki megmondhatja egy kórháznak, hogy "ezt vagy azt a beteget már ne lásd el, mert nincs rá

pénz"? Vajon ki fogja meg

hozni ezeket a döntéseket? Gondolkozotte a kormány - mert nem tudom, a kormány tude erről a levélről, vagy csak a két

miniszter - azon, ez a levél milyen helyzetet teremt minden olyan településen, ahol van kórház,

minden kórházban, ahol a teljes magukra

hagyottság érzése

(Az elnök a csengő megkocogtatásával

jelzi az időkeret lejártát.)

keletkezik? Mi lesz a betegekkel, tisztelt népjóléti miniszter úr?

(Taps az MDNP és MDF padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán)

: Megadom a szót Kis Gyula József frakcióvezetőhelyettes úrnak, MDF. DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF)

: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum ebben az esetben teljes

mértékben egyetért Pusztai Erzsébet képviselő asszonnyal, hiszen az általa említettek annak a

játéknak a függönyét l

ebbentik fel, ami arról szól, hogy a kormány, miközben az egészségügyre

egyre kevesebbet fordít, ezért a felelősséget igyekszik másokra hárítani. Ezek a "mások" számosak: a

társadalombiztosítási önkormányzat, a kórházak és most már a helyi önkormányzatok. Mert azért azt meg kell nézni, hogy mitől adósodtak el ezek a kórházak! Attól, hogy nem kapták

meg a működésükhöz szükséges, az infláció arányában legalább szinten tartó reáljuttatásokat;

hiteleket kaptak, hitelekre volt lehetőségük, amelyeket kamatostól v

issza kell fizetniük. Az idén a

költségvetés az egészségügyi dolgozók béremelésének 7 milliárdját az egyes gyógyítókasszákon

próbálja megspórolni, tehát a gyerekgyógyászaton, a házibetegápoláson, a tüdőgyógyászaton - és

hadd ne soroljam végig a listát. Az innen hiányzó pénzekről viszont az a véleményük, hogy akkor

tessék, a helyi önkormányzatok álljanak helyt a kormány, illetve az állami költségvetés helyett! A Magyar Köztársaságban a közterhek elosztásában az az elv érvényesül, hogy a közfeladatok

nagy ré

szét az állami költségvetés finanszírozza, hiszen az adók nagy része oda folyik be. Most,

utólag ezt a feladatot a helyi önkormányzatokra testálni - megfelelő pénz odautalása nélkül - igencsak kétszínű, cinikus magatartás! Köszönöm szépen.

(Taps az MDF pad

soraiban.) (15.50) ELNÖK (dr. Gál Zoltán)

: Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a szót Torgyán József frakcióvezető úrnak,

Független Kisgazdapárt. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP)

: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az, ami az egészsé

gügyi területen és

különösképpen a kórházi ellátás területén történt, a legnagyobb justizmord, ami Magyarország e

századi történetében felhozható. Ugyanis az tény, hogy az évek folyamán összesen közel 20 ezer