Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 28 (263. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Tóth István (MDF) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
2571 Bejelentés ké pviselői mandátumról történő lemondásról: Tóth István (MDF) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy Tóth István képviselőtársunk, MDF, április 30ai határnappal képviselői mandátumáról egészségügyi okok miatt lemondott . Tóth István képviselő úr az elmúlt egy évben az Országgyűlés jegyzőjeként tevékenykedett. Engedjék meg, hogy ezért az Országgyűlés és a magam nevében megköszönjem jegyzői munkáját, és jobbulást kívánjak neki. (Taps.) Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Boross Péter frakcióvezetőhelyettes úr, MDF. Megadom a szót. DR. BOROSS PÉTER (MDF) : Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ismeretes, hogy a parlament a politikai viták törvényalkotással egyenrangú színtere. Isépy Tamás pár héttel ezelőtt bizonyos stílusjegyekről szólt a politikai kultúra címszava alatt. Én a kormányt terhelő közjogi kötelezettségekre s a működés színvonalára kívánom a figyel met felhívni. Tudjuk alkotmányunkból: a kormány miniszterelnökből és miniszterekből áll. Tudjuk, hogy a képviselők a kormány tagjaihoz kérdéseket, interpellációkat intézhetnek; intézhetnek, de a kormány tagja nem válaszolhat, hanem válaszolni köteles. Ezt hívják többek között közjogi kötelezettségnek. Tudjuk azt is, hogy a minisztert akadályoztatása esetén politikai államtitkár helyettesítheti. Az államtitkár tehát nem a miniszter helyett van, csak esetenként helyettesítheti. Ezzel szemben a művelődésügyi m iniszter, a pénzügyminiszter - akit örömmel köszöntök , újabban a külügyminiszter, de egyre inkább más miniszterek is - tisztelet a kivételnek - távollétükkel fejezik ki vagy azt, hogy nincsenek tisztában kötelezettségeikkel, vagy a parlamenti normák megs zegésének súlya nem világos előttük. A politikai viták során az érdemi kormányzati válaszok mellett indokolatlanul magas arányt képvisel a riposzt és a poén, amikor a kormány képviselője együtt örül sikerének a többségi képviselőkkel. Csak, uraim, a kormán y nem a szocialisták és szabaddemokraták kormánya, hanem a Magyar Köztársaságé! (Dr. Szekeres Imre: Így van!) Viselkedésben, stílusban és gesztusokban ennek követelményei vannak, úgy is mondhatnám, hogy a kormány méltósága mértéktartásra kötelez. A gyűlölk ödő tónus pedig képviselő részéről is alig elviselhető, a kormányképviselő részéről pedig egyenesen elviselhetetlen. Sajnálom, hogy erre is van példa. Ugyancsak sajnálatos, ha a válasz az igazmondás igényének sem felel meg. Szóvá kell tennem azt a példátla n inszinuációt, ami a múlt héten a külügyi államtitkár részéről a Magyarok Világszövetségét érte. (Kovács László külügyminiszter belép az ülésterembe, és elfoglalja helyét.) Államtitkár úr, útban a szabaddemokraták frakcióvezetői széke felé, tőle egyébként szokatlan módon élt vissza a válasz jogával. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Ha, ha!) Csak remélem, hogy új minőségében nem áll annak a szellemiségnek a szolgálatába, amely tavaly a Magyarok Világszövetségének hitelét rontotta, idén pedig az írószövetsége t igyekszik bomlasztani. Parlamenti közviszonyainkra még egy jellemző adalék: hevenyészett és korántsem hiteles, de kifejező statisztika szerint a kormány képviselői '96ban ötször annyit utaltak a megelőző kormányzati négy esztendőre, mint az előző kormán y tette '92ben a megelőző negyven esztendőre.
