Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 10 (243. szám) - Interpellációk és kérdések ismertetése: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
256 Tisztelt Ház! A '47es párizsi béke különös sorsú egyezm énynek bizonyult az utána következő évtizedekben. A magyarságra nézve előnytelen határozatait ugyanis túlteljesítették, a viszonylag kedvezőeket pedig - ha voltak ilyenek - egyáltalán nem teljesítették. Az államhatárokat, amelyeknek ismertetésére öt percet szántak az ítélkezők - éppen annyi időt, amennyi nálunk most egy napirend előtti felszólalás időtartama , ez alatt az öt perc alatt a trianoni határokat visszaállították, sőt az új szerződésben azokat még kedvezőtlenebbül vonták meg, a pozsonyi hídfőnél további három magyar falu elcsatolását is elrendelve. A békeszerződésből azonban kimaradt a kisebbségvédelmi kódex, lehetővé téve a bosszút, a lakosságcserét, a jogfosztást és Bene magyarellenes politikájának mai folytatódását is. (17.30) A magyar hadifogl yok hazaszállítása sem a szerződés szerint történt, hiszen annak becsületes végrehajtása esetén 300 ezer magyar férfi térhetett volna vissza épen és azonnal családja körébe. Ha a magyar állam és a magánszemélyek is visszakaphatták volna Németországban mara dt javaikat - nem csak a műkincseket , nos, akkor az újjáépítés, a gazdaság is jobb esélyekkel indulhatott volna, ráadásul a 33. cikkely szerint Magyarországnak már akkor járt volna a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény is. Ehelyett 300 millió dolláros kár térítést fizettünk. Rendkívül súlyos következményekkel járt a 22. cikkely megszegése is, éppen szovjet részről, hiszen a felszabadítók maradtak, aminek 36 éves megszállás lett a vége, a kártérítés elmaradt. A vitás ügyekben sem a nagyhatalmak döntöttek, ha nem egyedül a Szovjetunió, '47től máig felbecsülhetetlen gazdasági, politikai és erkölcsi károkat okozva Magyarországnak az elszigeteltségtől a kárpótlásokig. Ez történt Párizsban 50 esztendővel ezelőtt. Végezetül, tisztelt Országgyűlés, egy nagy francia politikust kell idéznem: "A győztesek békéje - mondja , e század összes békeszerződése, főleg a '14től '18ig tartó háborút követő szerződések, kezdve a versaillesi szerződéssel, de ugyanúgy a '47es szerződés is, és amelyek ezt követték, mind igazságta lan békeszerződések voltak. A győztes dicsőségét, hatalomvágyát vagy azonnali érdekeit szolgálták, mindig figyelmen kívül hagyták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat. Az elkövetkező háború drámája mindig bele volt írva az azt megelő ző békeszerződésbe." Tisztelt Országgyűlés, ez az idézet Franois Mitterandtól való, igazát a délszláv háborúk és a daytoni egyezmény sorsa fájdalmasan bizonyítja. A '47es diktátum tragikus örökségét hazánk számára csakis Európa, az egykori győztesek mai utódai enyhíthetik a térség országainak integrációs törekvéseit támogatva. Támogatva tettekkel, és nem halogatva, fokozott figyelemmel a magyar és nem magyar nemzeti kisebbségek védelmére és - ha már szükség volt rájuk - az alapszerződések betartására. Kös zönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett dr. Szabó Lajos Mátyás képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt részéről. Keddi napon napirend előtti felszóla lásra jelentkezett Csépe Béla frakcióvezetőhelyettes úr, Gyimóthy Géza frakcióvezetőhelyettes úr, dr. Pusztai Erzsébet frakcióvezetőhelyettes, Németh Zsolt frakcióvezetőhelyettes. Keddi napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Barkóczy Gellért k épviselőtársunk, Csige József képviselőtársunk és Sasvári Szilárd képviselőtársunk. (Dr. Dávid Ibolya jelzésére:) Elnézést, még Dávid Ibolya képviselő asszony is napirend előtti hozzászólásra készül a holnapi napon. Interp ellációk és kérdések ismertetése: ELNÖK (dr. Kóródi Mária) :
