Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 22 (262. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz):
2458 konzultációt, egyéb hasonlókat föl állítottak ezzel kapcsolatban, de ezeknek a hatásai meglehetősen korlátozottak voltak. De térjünk vissza a büntető törvénykönyvhöz! Arról beszéltem, hogy van egy kriminálpolitikai szempont - ezt a büntető törvénykönyvnek ebben a módosításában nem lehet meg találni! Ez nem egy átfogó jellegű módosítás, ez néhány ponton hozzányúl a törvényhez; ennek következményeiről szintén szeretnék beszélni máshol. Néhány ponton hozzányúl, de hiányzik egy átfogó, a kriminálpolitikába beillesztett koncepciója a büntető törvé nykönyvnek. Mert miért kell egy büntető törvénykönyvet módosítani? Egyébként én azzal messzemenőkig egyetértek, hogy ezt nem kell gyakran megtenni, de amikor ez az elhatározás megszületik, akkor az addigi tapasztalatok alapján igen. Két funkciója van ennek . Az egyik az, hogy az időközben frissen megjelenő új bűnözési formák ellen hatékony társadalmi védelmet biztosítson. Ez az egyik funkciója. A másik: a büntető törvénykönyv gyakorlatából, bírósági gyakorlatából, annak tapasztalataiból épülve, felépítve jut hat el addig, hogy hol van szükség adott esetben módosításra, melyek azok a pontok, amelyeket a gyakorlat nem igazolt vagy adott esetben elkoptak és eljelentéktelenedtek. Tehát a kriminálpolitikai szempontnak nem felel meg ez a törvényjavaslat. A másik pon t, hogy hogyan illeszkednek ezek az új intézmények - egyébként ad hoc módon beillesztett intézmények - a büntető törvénykönyv rendszerébe. E tekintetben én jogászként is egyetértek azokkal a hozzászólókkal, hogy egy büntető törvénykönyv rendszerébe nem leh et csak úgy belenyúlkálni. Ezt nagyon gyakran halljuk, ellenzéki képviselők is, amikor a büntető törvénykönyv módosítását kezdeményezzük, akkor igazán nem kapunk ezzel kapcsolatban dogmatikai ellenérveket javaslatainkra, hanem inkább politikai jellegűeket, de ezzel az érvvel ettől függetlenül egyetértek. Nem szabad, a gyakorlat miatt sem szabad, a büntetési rendszer stabilitása miatt nem szabad, a kiszámíthatóság miatt nem szabad hozzányúlni. Éppen ezért, amikor ilyen hozzányúlás megtörténik, akkor viszont alaposan végig kell azt gondolni. Egy példán szeretném megmutatni, hogy azok az új intézmények, amelyeket ez a büntető törvénykönyv bevezetni kíván, bár nemes és hasznos céltól vannak vezettetve, de igazából összezavarják a büntető törvénykönyv rendszerét. (10.10) A Fidesz és magam is egyetértünk abban, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelem nagyon fontos feladat. Ennek az eszközeit meg kell találni. A rendőrség, valamint a gyakorlatban a bűnmegelőzésben és bűnüldözésben dolgozók ezt régóta kérik, hiszen problémás volt az, hogy nem lehet kiterjeszteni bizonyos elkövetési tényállásokat olyanokra, akik nyilvánvalóan a szervezetben vannak, de a tényállásba nem illenek bele. Ennek következtében a külföldi jogokban is szereplő bűnszervezet kategóriájának az át vételét a magam részéről helyeslem. A probléma nem itt van. A probléma ott van, hogy ez nem illik bele a jelenlegi büntető törvénykönyv rendszerébe. Milyen problémákat fog ez ugyanis okozni? Nem válik el világosan ez a kategória bűnszövetségtől, a bűnszöve tségben való elkövetéstől, valamint az előkészülettől. Hadd mondjak egy világos példát! Itt van - mondjuk - a lopás tényállása, amelynek keretében lényegében mind a bűnszövetségben, mind pedig a bűnszervezetben való elkövetést ezzel a módosítással immár bü ntetni rendeli ez a törvény. Magának a bűnszervezetnek a funkciója területén egészüljön ki az eddigi lehetőség a bűnelkövetés folyamatossága, a szervezet strukturáltsága és a profitszerzés elemeivel - ezt mondja ennek a törvényjavaslatnak az indokolása. Lo pás esetén a profitszerzés a lopás tényállásában már eleve benne rejlik, a bűnelkövetés folyamatosságát megítéli a lopás egy másik minősített esete, ami az üzletszerűségre vonatkozik, egyedül a szervezet strukturáltságára vonatkozó tétel jelenne meg ebben az esetben. Ez nem azért probléma, mert valamifajta elméleti konstrukció alapján jogesztétikai szempontból nem tetszik, hanem abból a szempontból, hogy ha a bűnszervezet ilyen kategóriáját és ilyen formáját vezetjük be a büntető törvénykönyvben, akkor lény egében nem teszünk más, mint a bíróságok gyakorlatára bízzuk a bűnszervezetben való elkövetés megítélését. Holott éppen az lenne a törvény
