Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 21 (261. szám) - Franjo Tudjman, a Horvát Köztársaság elnöke beszédének magyar nyelvű hiteles fordítása - FRANJO TUDJMAN, a Horvát Köztársaság elnökének
2391 Sajátságaink és viszályaink ellenére is, közös történelmünk nyolc évszázadának hagyatéka tartósan befolyásolta az t a tényt, miszerint kultúránk, civilizációnk és gazdaságunk a középeurópai népek köréhez kapcsolódik, azon keresztény civilizációhoz és demokratikus eszmevilághoz melyek döntően meghatározták nemzeteink életét és jellegét. Történelmi tapasztalatainkat j ó részét együtt gyűjtöttük, a különbözőket pedig az első és a második világháborút követő időkben. Ezekért magas árat fizettünk, de ennek köszönhetően ma már éretten, teljes emberi és nemzeti felelősséggel beszélhetünk a történelemről, és a levont tanulság ok alapján elkerülhetjük a múltban elkövetett hibák megismétlését. Európa és a világ általában kevés megértést tanúsít a kis nemzetek érdekei és sorsai iránt. A kis nemzetek évszázadokon át a hódító nagyhatalmak által létrehozott államalakulatokban közösen éltek. Ennek következtében a meghatározó szerepet betöltött hatalmakban nem alakult ki az a felismerés, hogy a kis nemzetek is rendelkeznek a saját nemzeti, vallási, kulturális és civilizációs önazonossággal, mely a nagy nemzetek igyekezete ellenére bizto s záloga volt a kis nemzetek fennmaradásának. A horvát nép nemzettudatát sohasem sikerült megtörni, mert a horvát nép mindig is a független és szuverén haza megteremtéséért küzdött. Ezt az öntudatot sem pánszlavizmus, sem az ausztroszláv vagy a délszláv id eálok nem tudták megmásítani, de a liberális, pacifista, szocialista vagy kommunista eszmék sem, melyek mind egy bizonyos nemzetfelettiséget hirdettek. Ezt a nemzettudatot a szomszédaink imperialista és soviniszta törekvései sem tudták visszaszorítani, még akkor sem, amikor hatalmuk kiterjesztésekor hazánk egy részét elfoglalták. A hódító háborúk legkegyetlenebb eszköze, a népirtás, vagy mai kifejezéssel élve, " az etnikai tisztogatás" sem érte el kívánt célját. Ez a módszer egyébként sem új keletű, a világ és Európa történelmében egyaránt felfedezhető. Az ilyen szerencsétlen sors, a múlt tapasztalatai folytán érzékenyen reagálunk a szabadságunkat és függetlenségünket veszélyeztető körülményekre, a nemzeti önazonosságunkat ért támadásokra. A múlt eseményei a rra figyelmeztetnek, hogy nem szabad elfelednünk mi és miért történt meg, mert ennek alapján elkerülhetjük a már egyszer átélt bajok megismétlődését. Az ilyen szerencsétlen és a múltban megtapasztalt sors különösen érzékennyé tesz bennünket a szabadságunk és függetlenségünk elleni minden veszéllyel és a nemzeti önazonosságunk veszélyeztetésével szemben. Erre a védelmi mechanizmusra nemcsak a nemzet tudatában, hanem a politikai vezetőinek eszköztárában is szükség van: nem a kapcsolatok és együttműködés minde n formájának elutasítása miatt, hanem olyan óvatos és bölcs politika megvalósítása végett, amely a gazdasági és politikai integrációk felé vezet, és amelyet földrészünk egyetlen alternatívájaként szoktak manapság emlegetni. Tudatában kell lenni annak is, h ogy az egyesült Európa megvalósítása nem új keletű jelenség. Napjaink integrációs folyamatait megelőzően is léteztek csaknem egész Európát egyesítő császárságok, például a római, a Németrómai Birodalom, a Habsburgmonarchia, de nem szabad megfeledkeznünk Napóleon és Hitler Európájáról sem, sőt Sztálin szovjet európai gondolatáról sem. Az új Európa sorsa alakulását döntő módon fogja befolyásolni a történelmi tapasztalatokból levont tanulságok felismerése, megteremtve ezzel a korábbi kudarcok elkerülésének l ehetőségét. Még mielőtt megválaszolnánk azt a kérdést, hogy Horvátország hogyan látja az európai integráció kérdését, szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy a horvát függetlenség és önálló államiság megvalósítására egy átmeneti történelmi időszakban ker ült sor, a szocialista rendszer összeomlásakor és a többnemzetiségű európai országok - ideértve a Szovjetunió ázsiai részét is - széthullása korában. A legfontosabb nemzetközi tényezők ezeket a történelmi változásokat kétféleképpen élték meg: egyrészt megs zűnőben volt az antidemokratikus rendszerek nyugatra való terjeszkedésének a veszélye, másrészt viszont az addigi világrend, a hatalmon és a befolyáson nyugvó, az
