Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 15 (260. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP):
2360 '90. évi LXV. önkormányzati törvény 107. §a alapján szintén önkormányzati tulajdonban kell maradnia. A műemléki védett épület, és annak a telkén a Berki Betérő elnevezésű fenéki kocsma található; ez az épület a római kori épületmaradványok ásatás i területén kívül van, így - a régészeti szakemberek véleményével is megegyezően - semmi nem indokolja a műemléki védelmét, és az állami tulajdonban tartását sem. A "Festeticskúria és gazdasági épület" megnevezés alatt 0426/1es helyrajzi számmal szereplő ingatlan a Keszthelyi Körzeti Földhivatal 1997. február 20i tulajdoni lapmásolata alapján szintén Keszthely város önkormányzatának a tulajdona, a már említett önkormányzati törvény vonatkozó előírásai alapján. Ez a terület művelési ág alól kivett közút, 1992ben kapott műemléki védelmet. Birtokomban van az idevonatkozó KTMminiszter 1697/1992., illetve az MKMminiszter 1193/1992. számú közös határozata, amely a véleményem szerint nem vonatkozik mindkét ingatlan műemlékké nyilvánítására. Az OMFH műemlékvéd elmi igazgatóságának az 1992. április 21én kelt, 2839/1992. számú levele a 0458/52es helyrajzi számú ingatlant nem is tartalmazza. Ennek alapján közölték a földhivatallal, hogy műemléki védelmet kapott 1992ben. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, az országgyűlési képviselőnek nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy hasonló esetekben tegyen meg mindent a törvényességért és a választókörzetéért. Talán nem eretnekség, amit mondok: szolgálni és nem uralkodni kell. Ez igaz a minisztériumok apparátusára, d e igaznak kellene lennie a minisztériumokhoz tartozó hivatalok dolgozóira is. Bízom benne, hogy nem a hivatalnok irányítja a minisztériumot, a minisztériumok vezetését, hanem fordítva. Kértem a KTM közigazgatási államtitkárhelyettesét, a helyszínen is néz zék meg, hogy én miről beszélek, de mind ez ideig erre a helyszíni szemlére még nem került sor. Nem azoknak a véleményére kellene támaszkodni, akik az általam említett hibákat, idézőjelbe teszem: "tévedéseket" elkövették. A kormány és az illetékes bizottsá gokban jelen lévő képviselőtársaim felelősségére hívom fel a figyelmet, kérve egyetértő támogatásukat. Elnézést kérek, hogy egy kicsit hosszú voltam. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : É n is köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Orosz István úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az én mondandóm első része a 11. §sal, illetve a jegyzékben a 41. módosító indítvánnyal kapcsolatos, amit én nyújtottam be, amely azzal a mondattal foglalkozik, amely úgy szól: "a műemlék egésze nem bontható le, erre engedély nem adható." A nyelvtani elemzés előtt talán abbó l kell kiindulni, hogy mi az egész törvény célja. Nyilvánvalóan az, hogy műemléket ne lehessen lebontani. Ebből fakad az, hogy értelmeznem kell azt a mondatot, ami a szövegben szerepel, tehát "a műemlék egésze nem bontható le, erre engedély nem adható." Tö bbe ez a mondat annál, hogyha csak annyit mondok, hogy műemlék nem bontható le, erre engedély nem adható? Az én magyar nyelvi ismereteim szerint ez egyáltalán nem több, sőt, kevesebb, mert ha azt mondom, hogy a műemlék egésze nem bontható le, ahelyett, ho gy a műemlék nem bontható le, ebben benne van - legalább is elrejtve - az, hogy a műemlék egésze ugyan nem bontható le, a műemlék része azonban lebontható. Hogy nem egyedül értelmeztem így ezt a mondatot, hanem Szabad György akadémikus úr és Balsay István is így értelmezte, ez megerősített engem abban, hogy nem az én nyelvérzékemmel van a hiba, hanem azoknak a nyelvérzékével, akik többnek gondolják ezt a megfogalmazást, hogy "egészben nem bontható le", mint azt, hogy "műemlék nem bontható le". És azzal a ma gyarázattal
