Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 15 (260. szám) - Dr. Torgyán József (FKGP) - dr. Csiha Judit tárca nélküli miniszterhez - "Mit derített fel a vizsgálat a Postabank ügyében?" címmel - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
2304 egyébként minden pénzintézetre kötelező rendszeres adatszolgáltatás keretében rendelkezésre álló, üzleti titkot képező adatokra támaszkodott. A Postabank az elmúlt években igen gyorsan növekedett. Az eddigi alaptőkeemelések ellenér e is további tőkére van szüksége a bővülő kihelyezések és a saját tőke megfelelő arányának létrehozásához. Így képviselő úrnak arra a kérdésére, hogy vajon a betétesek rohama a bank pénzügyi helyzetével összefügge, azt a választ kell adjam, hogy ugyan már korábban felismert tény volt a bank újabb tőkeemelésének szükségessége, a bank likviditása azonban - ami a betétesek számára releváns kérdés - kiugróan kedvező volt. Így a kialakult pánikot nem lehet a bank pénzügyi helyzetével magyarázni. A tőkehelyzetre tekintettel még a februári események előtt megbízást adott a bank egy elismert nemzetközi befektetési banknak, részben alárendelt kölcsöntőke bevonása, részben a jegyzett tőke emelésére kész stratégiai befektető bevonása céljából. A bank számára a február végi roham több szempontból is hátrányos következményekkel járt, hiszen a likviditás átmeneti csökkenésén túl jövedelmezőségi és ebből fakadóan a tőkebázisra is kiható negatív következményei is lehetnek a mérlegfőösszeg csökkenésének. A sajtóban megjelent értesüléssel ellentétben nincs tudomásom arról, hogy a Postabank vezetői '96 végén kértek volna állami segítséget. Éppen ennek ellenkezőjéről tudok beszámolni: a bank ekkor részletes intézkedési tervet készített az üzleti stratégiájára és a tőkehelyzet re ndezésére vonatkozóan. Ezen intézkedési tervben az állam szerepvállalása nem kapott helyet. Képviselő úr azon kérdésére, hogy meddig akarja még az állam folytatni a bankok rendkívül költséges konszolidálását, a következő tájékoztatást kell adjam: A pénzügy i szektor jelentős részét érintő és alapvetően a betétesek érdekeit szolgáló hitel, bank- és adóskonszolidációs folyamat az alapvető célját elérte annyiban, hogy a pénzintézetek jelentősebb részének tőkehelyzete stabilizálódott, portfolióállománya kedvező bbé vált, a bankrendszer egésze korszerűsödött. A kormányzati szándékok alapján - mint képviselő úr előtt is ismert - a még többségi állami tulajdonban lévő bankok magánosítása '96 év végére befejezhető. A tulajdonosváltás szándékaink szerint együtt kell h ogy járjon a privatizált bankok tőkehelyzetének további erősítésével, a bankok menedzselésének javulásával, amire az új tulajdonosok szakmai hírneve lehet éppen az egyik garancia. A későbbiekben, remélhetőleg nagyon ritkán, de mégis előfordulhat egyegy pé nzintézet helyzetének megingása, ahogy ez például Japánban vagy Angliában is megtörténhetett. Az adott helyzet, illetve pénzintézet esetében igényel majd egyedi elbírálást az, hogy szükségese az állam beavatkozása a helyzet rendezése érdekében, ezért nem jelenthetem most azt ki, hogy egyegy eseti beavatkozás a későbbiekben nem fog előfordulni, akár még konszolidáció formájában is, de remélhetőleg ilyen akciók igen ritkán válnak szükségessé. Felveti képviselő úr a kormány felelősségét az állami és önkormán yzati tulajdonosok védelme érdekében a pénzintézet profiljától távol álló ügyletek lebonyolításával kapcsolatban. Miután az állam a Postabankban nem tulajdonos, ezért nincs és nem is volt beleszólása abba, hogy milyen legyen a pénzintézet kihelyezési polit ikája; annak minősítését időről időre például a bank könyvvizsgálójának kell elvégeznie. A helyi és tbönkormányzatok tulajdonrészei a Postabankban 41 százalékot képviselnek, azonban az önkormányzati tulajdon nem állami tulajdon. A befektetők között a külf öldi részesedés 15,4 százalék. A Postabank tőkehelyzetének javításában való esetleges állami közreműködést nem lehet egyszerűen bankkonszolidációként vagy adományként felfogni a bank, illetve a tulajdonosai számára. Az alárendelt kölcsöntőke például vissza fizetendő és kamatozó kihelyezést, azaz nem végleges tőkejuttatást jelent. Természetesen a korábban adott megbízás mellett is a külföldi befektetők megtalálása - legyen szó alárendelt kölcsöntőkéről vagy jegyzettőkeemelésről - számottevő időt igényel, fig yelemmel a bank körüli pánik negatív pszichológiai hatásaira is. Ezért merül fel annak igénye, hogy az állam
