Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 15 (260. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
2278 A második körben tíz perc áll rendelkezésemre, éppen ezért egy kérdésre szeretnék koncentrálni, egy olyan kérdésre, amelyik már a mai vita során is több ízben felmerült, és amelyben, azt hiszem, az Alkotmánybíróság 23/1990 . számú, a halálbüntetés alkotmányellenességét kimondó határozata óta végre megnyugtató és hosszú távon is működőképes megoldást kell találnunk. Ez az életfogytiglani szabadságvesztés büntetés kérdése. Amikor az Alkotmánybíróság ezt az idézett határozatát meghozta, akkor az alkotmány szellemében egy büntetési nemet alkotmányellenesnek minősített. Ugyanakkor azonban ez az elem része volt egy rendszernek - méghozzá a büntető törvénykönyv legsúlyosabb része , mind a megtorló, mind pedig a visszatartó, nevelő oldaláról. Három évvel később, 1993ban került sor először arra, hogy egy Btk.módosítás keretében a feltételes szabadságra bocsátásnak a felső határát az Országgyűlés felemelte. Azóta is azonban több olyan bűncselekményre került sor, melyek a lakosság jel entős részében eléggé komoly riadalmat és teljesen jogos tiltakozást keltettek. Éppen ezért felvetődik az a kérdés, hogy a büntetőrendszerünkön belül valóban vane olyan komoly visszatartó erejű büntetőjogi eszköz, amellyel ezeknél a legsúlyosabb bűncselek ményeknél kellő visszatartó hatást tudunk elérni. Ezt a kérdést éppen ezért fokozott figyelemmel kell vizsgálnunk, hiszen a büntetőrendszer legsúlyosabb elemét érinti. Ennek a történetéről annyit, hogy még 1994 elején, a legutóbbi Országgyűlé sben Hack Péterrel, továbbá Rózsa Edittel és Wekler Ferenccel terjesztettünk elő egy olyan módosító javaslatot, amely - az 1994 elején több közfelháborodást keltő, nagyon súlyos, élet elleni bűncselekmény miatt , úgy éreztük, szükséges volt. Ez mindössze egy elemét érintette volna a büntetőjognak: a feltételes szabadságra bocsátás felső határát 25 évről javasoltuk volna 40 évre felemelni. Az akkori Országgyűlés ezt a javaslatunkat nem tárgyalta, nem vette napirendjére, tulajdonképpen azóta ez a kérdés még mindig megoldatlan. A közelmúltban több javaslat hangzott el ennek a kérdésnek a rendezésére. Szó volt már a Kónya Imre és Kutrucz Katalin által előterjesztett javaslatról és Szájer József javaslatáról is. A kormány javaslata további változatot tartalmaz, Hack Péter pedig Kutrucz Katalin és Kónya Imre javaslatához módosító indítványként gyakorlatilag előterjesztette a '94es régi javaslatunkat. Nos, a megoldásnál azt kell keresnünk, hogy mi az, ami igazában szakmailag is helytálló, és ugyanakkor a társadalo mban is kellő hatást kelt. A feltételes szabadságra bocsátásról először néhány szót - erről már az államtitkár úr is beszélt egyébként az előbb. A feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatosan tényleg több téves közhiedelem van. A feltételes szabadságra bocsátás lehetséges meghatározása nem azt jelenti, hogy az elkövető akkor szabadlábra is kerül, csak azt, hogy a legkorábban a büntetésvégrehajtást felügyelő bíró akkor vizsgálhatja meg, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül az adott elkö vetővel szemben elérhetőe. Semmi garancia arra, hogy a bíró ekkor valóban szabadlábra is helyezze feltételesen az elkövetőt - és ezt szeretném hangsúlyozni, hiszen az Országgyűlésben dokumentumban is láttam ezzel ellentétes, téves jogi álláspontot. Nem ha tározott tartalmú szabadságvesztés ez az életfogytiglani szabadságvesztés; most is fő szabályként életfogytig tart, csak vannak bizonyos feltételes szabadságra bocsátási lehetőségek. Látom, az idő nagyon halad, próbálom rövidebbre fogni éppen ezért a kérdé st, mert egykét fontos dolgot el szeretnék azért mondani. (12.30) A feltételes szabadságra bocsátásnál nemcsak azért van szükség erre a lehetőségre, mert az elkövetőben reménytelenséget, elkeseredettséget kelt, és ez pszichológiailag nyilvánvalóan káros, hanem azért is, mert a társadalomnak nem lesz eszköze a későbbiek során az elkövetővel szemben, ha bármiféle újabb bűncselekményt követne el. A félreértések elkerülése végett a mostani életfogytiglani büntetést töltők nem boka- és kézvasban vannak zárt cel lában, hanem változatlanul emberek között, rabtársakkal együtt sétálnak,
