Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 15 (260. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
2267 időpontjának a módosítását. Mi szeretnénk felvetni azt az 1994ben már előterjesztett, és korábbi törv ényekhez is benyújtott javaslatunkat, hogy ez az időhatár ne a törvényben szereplő 30 éves időtartamig tartson, hanem ennél hosszabb, 40 éves időtartamig, amely szerintünk az ítélet kiszabásánál eléggé nyomatékosan jelenik meg - hogy a bíróság úgy ítéli me g adott esetben a konkrét bűncselekmény súlyát, hogy mintegy 40 éves időtartam előtt semmilyen körülmények között ne legyen feltételes szabadságra bocsátható a bűnelkövető. Támogatjuk azt az elképzelést is, ami az ítélkezési gyakorlatot a büntetési minimum ok felemelésével próbálja a szigorítás irányába mozdítani, hiszen több esetben az előterjesztés a jelenlegi egynapos minimumot egy évre emeli fel, tehát a büntetési tétel egy év és öt év közötti mezőben lesz kiszabható, ezzel mintegy indirekt módon ösztönz i a bíróságokat, hogy ne az egy év alatti mezőben szabjanak ki büntetést olyan bűncselekmények ügyében, amiket a törvényalkotó súlyos bűncselekménynek ítél. Ugyanakkor hangsúlyoznom kell azt is, hogy az SZDSZ véleménye szerint a büntetési gyakorlatot úgy k ell alakítani hosszú távon, hogy a bírói mérlegelési jog szélesedjék ki. Tehát a bíró számára kell lehetőséget teremteni arra, hogy minél szélesebb mezőben szabjon ki büntetéseket. Ha szabad példával érzékeltetnem, nyilvánvaló, hogy más a megítélése egy ol yan emberölésnek, amit, mondjuk, bérgyilkosság jelleggel követnek el akár több emberen, és egy olyan, erős felindulásból elkövetett emberölésnek, amikor, mondjuk, évek óta a családját terrorizáló személyt végső kétségbeesésében egy gyermek megölt - amiről nemrégiben volt a sajtóban is híradás, ahol egy rendkívüli családi konfliktusba a törvényalkotó nem tud betekinteni. (11.30) A bíró dolga, hogy lássa, a meglévő konfliktusok milyen feloldása, milyen kezelése történt, és hogy ezzel a cselekedettel milyen mé rtékű büntetés áll arányban. Ezért mi hosszú távon nem tartjuk kívánatosnak azt, hogy az Országgyűlés, a törvényhozás szűkítse az ítélkezési mezőt a bírók számára. Mi bízunk a magyar bíróságokban, hogy bölcsen tudnak dönteni. A második problémakör a szerve zett bűnözéssel szembeni fellépés hatékonyabbá tétele. A jelenlegi gyakorlatban - mint tudjuk , az elmúlt években a szervezett bűnözés az egyik legsúlyosabb problémává vált. Nagyon sok lépés történt a szervezett bűnözéssel szembeni fellépés hatékonyabbá t ételére, a rendőrségi törvény, a nemzetbiztonsági törvény adott ilyen eszközöket a hatóságok kezébe. A szervezett bűnözéssel szemben ma mégis vannak olyan tényezők, amelyek akadályozzák a hatóságok sikeres munkáját. A szervezett bűnbandák tagjai erősen kon spirált tevékenységet végeznek, és a bűnbanda egyes tagjainak a lebukása, azok elfogása nem eredményezi a bűnbanda egészének a felszámolását, hiszen az a gyakorlat alakult ki, hogy a lebukott hozzátartozóiról a banda többi tagja gondot visel, aki így nem v álik érdekeltté abban, hogy együttműködjön a hatóságokkal, Abban az esetben viszont, ha együttműködik, hozzátartozóinak az élete és testi épsége is veszélybe kerülhet. Ezért a büntetőjog területén is meg kell keresni azt az eszközt, amivel a bűnbandákkal, a szervezett bűnelkövetői csoportokkal szemben fel lehet lépni. Ez az előterjesztés szerintünk jó eszközt ad a hatóságok kezébe. Önmagában az is büntetendővé válik, ha bizonyos bűncselekmények elkövetésére szerveződő társaságban valaki a szervezet tagjává válik; nem kell külön bebizonyítani azt, hogy ő maga is aktív részese egy meghatározott bűncselekménynek, elég, ha a szervezeti tagságát bizonyítják. Ez az eszköz csak olyan értelemben helyeselhető, hogy tekintettel kell lennünk arra a rendkívüli veszélyre , amit a szervezett bűnbandák ma is és a jövőben is a társadalomra jelenthetnek. Ezt a veszélyt szerintünk csak ilyen eszközökkel lehet elhárítani vagy minimalizálni, ezért támogatjuk ennek a javaslatnak a bevezetését. Végezetül a harmadik kör az új bűncse lekménytípusok megjelenése és az ezekkel szembeni igazságszolgáltatási fellépés. Legyen szabad azt a személyes véleményemet erről a helyről megkockáztatnom, hogy az elmúlt évek egyik legvisszataszítóbb jelensége a magyar
