Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 15 (260. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügy-minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2262 tapasztalható nemzetközi tendenciákkal összevetve szakmailag megkérdőjelezhető lenne. Állításom igazolására engedjék meg, hogy néhány adatot, tényt ismertessek. 1993ban Magyarországon a százezer lakosra jutó bűncselekmények száma 3896,4 volt, ezzel szemb en például Ausztriában 6180,1, Németországban 10 079,7. Bár ez a szám 1995ben Magyarországon is elérte az ötezret, még mindig alacsonyabb, mint a fejlett nyugati országok többségénél. Ugyanakkor a szabadságvesztésbüntetés gyakoriságát jellemző adat, vagy is a százezer lakosra jutó fogva tartottak száma Magyarországon 132, Ausztriában 89,1, Németországban 81. Talán még érdekesebb, ha megvizsgáljuk, hogy a szabadságvesztés büntetésüket töltőket milyen hosszú időtartamra ítélték. Jelenleg az összes szabadságv esztésre ítéltek száma Magyarországon 10 206 fő; 57,74 százalékukat több mint három évre, ezen belül pontosan a negyedüket, 2552 főt öt és tíz év közötti időtartama ítélték. Úgy vélem, mindez cáfolja a már említett vélelmet, miszerint általában enyhék a bí rósági ítéletek. És végül még egy adat, amely hozzátartozik a közbiztonság alakulásához, illetve a bűncselekmények megelőzéséhez. 1995ben 195 481 bűncselekmény maradt felderítetlenül, az ismertté vált bűncselekmények közel 40 százaléka. A felderítési arán y egyes bűncselekményeknél, sajnos - például a betöréses lopásoknál - jóval kisebb volt, 34,2 százalék. El kell mondani még, hogy az 1995ben ismertté vált bűncselekményeken belül mindössze 1 százalék volt a gazdasági bűncselekmények aránya. E néhány adat talán képviselőtársaim előtt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a büntetési tételek egyoldalú emelése és a kellő alapok és indokok nélküli kriminalizálás legfeljebb rövid távú politikai célokat szolgálhat, a kedvezőtlen tendenciák megállítása, a bűnözésből eredő károk, hátrányok csökkenése a generális és speciális prevenció és ezekkel összefüggésben a közbiztonság javítása azonban csak átfogó társadalom, szociál- és kriminálpolitikai intézkedésektől remélhető. Úgy gondolom, hogy ezek sorába beletartozik a kormán y által most beterjesztett törvényjavaslat is. Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a törvényjavaslat főbb rendelkezéseit! A büntető törvénykönyv általános részében szabályozott büntetések és intézkedések közül a javaslat a szabadságvesztés, a közérdekű munka főbüntetéseket, valamint a vagyonelkobzást és a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetéseket kívánja módosítani. A szigorítás irányába hathat az életfogytig tartó szabadságvesztésnél a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének újraszabályozása, val amint az, hogy a javaslat egyes esetekben kivételessé teszi azt, hogy a büntető törvénykönyv különös részében meghatározott büntetési tételnél enyhébb főbüntetést szabjon ki a bíróság. A hatályos szabályok szerint az életfogytig tartó szabadságvesztésre ít élt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontját a bíróság ítéletében 1520 év között határozza meg. Ez most 2030 év közötti időpontra módosulna olyan bűncselekményeknél - a legsúlyosabb élet elleni bűncselekményeknél , amelyeknek a büntethe tősége nem évül el. Itt, úgy gondolom, feltétlenül tisztázni kell egy félreértést. Sokan úgy vélik - sajnos, országgyűlési képviselők és jogászok is , hogy a bíróság által meghatározott időpontban mindenképpen feltételes szabadságra kell bocsátani az elít éltet. Ez nem így van. Ekkor csak megvizsgálják, hogy a szabadságra bocsátás törvényes feltételei fennállnake, és ha nem, akkor még évekig vagy esetleg valóban élete végéig a büntetésvégrehajtási intézetben marad az elítélt. Az úgynevezett enyhítő szakas z alkalmazását csak különös méltánylást érdemlő esetben kívánja lehetővé tenni a javaslat a legsúlyosabb bűncselekményfajtáknál, például a háborús bűntetteknél, az emberiség elleni egyéb bűncselekményeknél, az emberölés súlyosabban minősülő eseteinél, szá ndékos gazdasági vagy szándékos vagyon elleni bűncselekményeknél, amennyiben azokat 200 millió forintot meghaladó értékre, kárra, vagyoni hátrányra, mértékre követik el, illetve az adó, járulékbevétel csökkenése a 200 millió forintot meghaladja. Ezen rend elkezések sorában kell megemlíteni egyes, főleg a személy elleni bűncselekményeknél a büntetési tétel alsó határának felemelését, az adócsalás büntetési tételének felemelését - ez utóbbi
