Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 14 (259. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN jegyző: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
2194 csoportokat is beemelt ebbe a körbe, amelyeknek a résztvevői ugyanezen sérelemért korábban vagy folyamatosan 40 éven keresztül, vagy csak a hadigondozási, illetőleg a nemzetgondozási díjról szóló törvény megjelenése óta jóvátételben részesülnek. Ha most ezeket a körülményeket figyelmen kívül hagyjuk, a kkor véleményem szerint egy olyan, emberileg is, talán jogilag is elfogadhatatlan helyzetbe fogunk jutni, hogy bizonyos személyek ugyanazért a sérelemért, ami jelen esetben a hozzátartozójuknak a halála, kapnak kárpótlást, korábban kaptak nemzetgondozási d íjat vagy hadigondozási díjat, viszont lesznek ugyanolyan személyek, akik hasonló sérelemért kárpótlást nem fognak kapni. Az elmúlt időszak alatt úgy tapasztaltam, hogy az állampolgárok az ilyenfajta megkülönböztetést meglehetősen nehezen tudják elviselni. Érthetetlenül állnak azon tény előtt, hogy az állam rámutat egy csoportra: neked jár; s egy hasonló sérelmet elszenvedett csoport esetén pedig kijelenti: neked viszont nem jár - főleg akkor, amikor az állam folyamatosan hangoztatja, hogy igen nehéz helyze tben van. Az általam előterjesztett módosító javaslatok többsége megpróbálta kiküszöbölni a véleményem szerint - és még egyszer hangsúlyoznom kell, ez a személyes véleményem - fönnálló jogtalanságot. Nem tudom megérteni, milyen jogi felelőssége van a magya r államnak - kiemelvén például csak egy réteget, de hangsúlyozom, csak egyet, ebből a kormány által javasolt, életelvesztés miatt kárpótlásra javasolt csoportból , hogy a kényszermunkára hurcoltak esetében az 1945. augusztus 1je utáni szovjet hadifogságb an levő hadifoglyok halála esetén most kárpótlást adjon. Tudniillik már az 1945 utáni hatályos hadigondozási szabályok szerint is az ilyen személyeknek a hozzátartozói, ha meghalt a hadifogoly, akkor hadigondozási ellátásban részesültek - a gyermekek is, a z özvegy is. Ha nem jött közbe semmi megszüntető ok - özvegy újabb házasságkötése, gyermekek nagykorúvá válása , akkor ezt az ellátást a magyar állam folyósította nekik. Tehát a sérelemért a magyar állam helytállt. Ha politikai okból megvonták az illetőtő l ezt az ellátást, akkor viszont az 1994ben elfogadott, hadigondozásról szóló törvény alapján úgynevezett utólagos, egyösszegű kártalanításban részesültek a sérelmet szenvedettek, a hadiözvegyek esetében viszont, amennyiben a jogosultság feltételei jelenl eg is fennállnak, 1994től kezdve hadiözvegyi járandóságot folyósítanak. De már 1992ben az elfogadott, nemzetgondozási díjról szóló törvény is lehetővé tette, hogy - ha jól emlékszem - 1992ben talán havi 3000 forintos járadékban részesüljenek az ilyen kö rülmények között elhunyt személyeknek az özvegyei. Tehát még egyszer hangsúlyoznám, hogy a magyar állam annak a kötelezettségének, hogy a meghalt személyek hozzátartozóit bizonyos körben támogassa, eleget tett, illetőleg '92ben és '94ben a jogalkotás ezt a kérdést rendezte. Ennek a rétegnek a magyar állam ismételten, mármint a hozzátartozóknak, kárpótlást kíván adni. Viszont azoknak a hadifoglyoknak, akik '45. augusztus 1je előtt hunytak el szovjet hadifogságban, mármint azon hadifoglyok hozzátartozóinak azt mondja, hogy: ti nem kaptok kárpótlást, mert az édesapátok vagy a férjetek hamarabb halt meg, mint 1945. augusztus 1je. Azt hiszem, hogy ez azért ebből a szempontból egy nagyon rossz megoldás. A hadifoglyok kényszermunkásként való tekintése a politik ai kárpótlásról szóló törvényben azért került kodifikálásra, hogy a szabadságelvonás miatt ettől az időponttól lehetett a hadifoglyot kényszermunkásnak tekinteni, mert egyébként haza kellett volna engedni, és a jóvátételbe beszámolták a hadifoglyoknak, ill etőleg a kényszermunkára hurcolt civil személyeknek a munkáját, s a magyar állam ezt, amikor ők hazajöttek, nem fizette ki. Tehát ez a korszakhatár a szabadságelvonással volt összefüggésben, nem pedig a halállal. Ebben az értelemben ugyanez vonatkozik a ny ugati hadifogságban meghalt személyek hozzátartozóira. Az ő szempontjukból teljesen mindegy, hogy nyugati hadifogságban hunyt el az édesapjuk, a férjük vagy szovjet hadifogságban; vagy szovjet hadifogságban '45. augusztusa előtt, vagy '45. augusztus 1je u tán. (18.40)
